(inárcsi eset kapcsán)
...aki vígan gazemberezik!
Mennek a műsorok... a TV-k közvetítik... beszélgetnek, mert hallottak valamit valakitől, aki hallotta valakitől, az meg mástól, és még le is írta és volt, aki be is tanulta. Lett is belőle művészi katyvasz, ám a különbözősége a tartalmaknak megmarad... majd ebből lesz egy újkori történelmi adat!
Bayer műsorai, erre alapozódnak!
Azután ordenáré szavakkal méltat.
Ám - mint hallgatóban a kérdőjelek csak gyülekeznek, összefüggéseket nem találok a pillanatban - csak elsuhan új színein, ahogy megéli egy-egy műsor tartalmi hangulatát az ember... ahogy a bűnös bűntelennek mondja ott magát, miként a jövőre vonatkozó kérdéseit csúsztatja a jelenbe s az idejét a múltba... rafináltan.
Ilyen az, mikor egy „paraszt” civilizált! Boldog önkívületében legalább ő megelégedett!
Mert ahogy mondja: „Amiben élünk, az sugárút a semmibe” - aminek ő lenne a megváltója?
- és íme a Nemzeti Könyvtárba már beválogatva: ami "azon műveket gyűjti egybe, melynek olvasása, illetve újraolvasása gyönyörködtet, tanít és erősíti a nemzeti érzést". (Kerényi) „Dejó”! :)))
Maradnék Karinthynál: ő tudta és mondta is (mi máig-ható), hogy a nagy gonoszok és a kis gonoszok között tulajdonképpen nincs morális különbség. Mindegy, hogy véreb vagy veréb...
Szőke Emil:
szétzuhogott lét
úgy állok itt mint magányos csillag
- kinek vörös húsába gyökerezve
öt-ágra elkárhozva mindene...
Fölbomlásra várva szárnyam már leroskadt
...a lángoló erő alatt érzésre borzolva
örvénylek magamba...
szétzuhogott lét – és fényéből
kiátkozott rémületföldjére taszítva időm
valója immár hörögve szuszog – rongyait őrzi
végtelenítve
míg a bunkós-páncélok közt tenyészve
testemet zárja a vég
...rá halált mondani kész! –
2017. 10. 17.