RE - FLEXI - OK

Megalázó a szegénység...

„s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó” - a felfelé ívelő térben egy sajátos csodavárásban... még vagyok.

„A magyarok csaknem fele szegénységben él a Tárki kutatása szerint. Összesítve azt lehet mondani, hogy az emberek 47 százaléka nélkülöz valamilyen módon. A rendszerváltás óta ez a legrosszabb adat.Győrfi Ákos, az Oltalom Karitatív Egyesület munkatársa szerint „egyre nő azoknak a száma, akik bár még nem hajléktalanok, de ettől az állapottól már nem sok választja el őket."
Ráadásul az utóbbi években a rászorulók köre is átalakult: egyre több a huszonéves fiatal és a házaspár, akik bankhitel miatt veszítették el otthonukat.”

...és akkor lehet beszélni a rezsicsökkentésről? Talán lehetne a bolti árakról is mondani valamit. „Magyarország jobban teljesít”! És mégis, a fiatalok zöme- kifelé vették az irányt, talán mert a híd alja nem elég komfortos? Mert a helyzet olyan, hogy elviselhetetlen lett Magyarországon... a lét, a megélhetés két diplomával is- a felajánlott közmunka 37 ezerért! Ki az a hülye odafenn, aki azt képzelheti (képzeli), hogy ezekkel a lehetőségekkel bárkit is haza lehet szólítani (tényleg „túró-rudis” az egész!)?
A Fidesz torz-szüleménye a rezsikérdés (mert így nem marad- nem is maradhat) elébb- utóbb emelni kénytelenek és nem csökkenteni... karbantartások okán, akár! Álmokat dédelgetnek (és még mindig hatalmit) – hatalmaskodással intézett ügyeikben az összeomlás lesz eredményül. A válság mélyül, a „Hazugság”-háza végzetes tévedéseit mindig a rászorultakkal etetik meg... ez látszatmunkájuk következménye (elég csak Rogánt hallgatni.- ő ebben jelenleg a legjobb). Népámító cirkuszt játszanak a Parlamentben, „rongy komédiát”! A gyötrődő, éhező többség (milliók mára) becsületüket is elvesztették már kis-vagyonkájuk mellett (ha volt egyáltalán) - következménye elkerülhetetlen: „földindulás” lesz.
Elég volna a bonyolultság regisztrálása... ha a Fidesz logikájának fölfejtésével, melynek magyarázatával nem tudunk mit kezdeni. Különösen, hogy egyfajta mércét használnak, szinte a mértani haladvány szerint, hogyan és mit kell egyre szigorúbban betartani – amit öntörvényeiből ítél... amiből nincs sejtésünk csak bátortalanságunk terjedelméből látva összefüggéseit (szenzációt ígérve) – és kételyein csomóját mégsem oldva lett a latolgatás kínzó érzése – szándék ellenére.
Nem hihetem, hogy őszinték – a lét eme disszonáns állapotában a majdani harmónia lehetőségének kutatatása lenne a feladat – s az igazi tett! De ily hamisan – képmutató voltában és szitokváltozatain banális a kép... tehát hamis és látszatvalója alatt a hazugságaikat fedik el, a könyörtelen igazságot meg bőrünkön érezzük...
Csökkent a rezsi- és lám mit ad isten, vele a szociális lakás-támogatás is 7 ezerről 2 ezerre! Ha ad a Fidesz, azt épp a rászorulttól vonja vissza két-kézzel...
Hol az ellenzék (?) - hogy semmit nem vesznek észre- mert videóznak, sároznak, óvják saját becsületüket mind, és piszkolódnak így is fél-igazságaikon. Gondolati tisztaságuk és érzelmi gazdagságuk sivársága már szembetűnők (nagyon is). Így – hol kezdjük a társadalmi-bajok „orvoslását”?
Új a helyzet... lejártak a lemezek- már mind-két oldal szarral fröcsög... amit elhelyezni értelmezésre egy más szövegkörnyezetben sem lehet – büdösödnek a színpadi-jelenetekben... a tetszésnyilvánításokat most nem méltatom... az arcokra van írva az eredmény.
Ingatag tündérvilágomban legfeljebb- megint, kopjafákat faraghatnék méltatásul- csak félek e lét belefarag és mássá lesz eszmélet-szerkezete... aztán a keserűség - a belenyugvásé (?) – türelmetlenné lett, valahogy a nemzeti - haladásellenes szava – tartalmával értelmezhetetlen, realitása neo'... reménytelensége bennünk, és már várakozón az „ihlető”- alkalomra! Egy 1936-os fasiszta diktatúra, kommunistaüldöző rendszere formáit öltötte magára - annak indulatára a gyűlölködés mára és nem a jövő gondján fáradozva, hanem egy múltat visszahozni kész akaratban keres választ egy egyre égetőbb kérdésre: mi a magyar? Hol a helyünk? Mivé leszünk? - még jobban aláhúzza a felidézett (és már útjára is indult) ordas-világunk minden képtelenségét és mindenre képes moráltalanságát! Harcba szólítva az ellenség ellen (és ki volna az?), hogy befejezzük, amit elkezdtünk 56-ban (és mi volna az?)?
MSZP meg hirdeti európaiságát, miközben épp a békasegge alatt regél valamiféle összetartozásról (szavakban) és besározza a másikat, aki odatartozna (tetteivel) és megfeledkezik arról, hogy az európaiság kizárólag erkölcsi fogalmat jelent és nem földrajzi helyzetet takar!
Orbán már az egyházakat is bevonja (álságos hazug szöveggel), sóvárog valami titok felé, mert a karok, melyek ölelésre várnak, a dolgokon túl nyerhetik lényegüket egy isteni- színjátékban, ami tragédiánk... mára. Elfáradtam... és nem értem. Nem bújhatok ki testemből, ebben a végletes és végzetes magányban, amibe feledtek... ahogy a költő mondja: „Emberek barátja vagyok. Közöttük élek és szívem kézről kézre jár”! - és mégis kihagyó-szívvel itt!

Testi-lelki tatárdúlások közepette
kizár álmaimból a súlyos ok...
Szemet csukni kéne -
rám- támadt az öregkor.
Renegátként erőlködve
hűséget nem mutat- de bizalmat vesztve
„mint a kicsik, nagyok s az átlagok”
ártatlanul, mégis vággyal: az érdektelenség egébe...
már nem tudom, milyen legyek magamhoz? – (szőke)

2013.11.02.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat