Orbán az időt-rabló...
Mire koncentrálnak Orbánék... lakonikus tömörséggel mondhatnám semmire - a következmények őket nem érdeklik, döntenek és kész!
A célok bonyolult rendszerében egyszerre sokféle, kívülről meghatározott és belső célnak kíván- vagyis „kénytelen” eleget tenni a Kormány - ezért nincs összhang, a megvalósítás folyamatában egymást korlátozzák a célok.
Mivel a célok függvényei a problémák- melyek maguk is eltérőek, sokaságának következményei az összefüggések bonyolultsága, valamiféle objektív sorrendet hoz- rangsor nem létezik.
Orbán és társulata többé- kevésbé szubjektív módon dönt, hogy milyen problémát tekint jelentősnek – időt-rabló munka s elvégezni sem lehet úgy, hogy maradéktalanul feldolgozza és megoldandó feladatokként fogalmazza meg azokat.
Orbán szubjektíve ítél (nincs objektív értékelés, minősítés- nincs probléma feltárás), eszerint a látszatproblémák, jelentéktelen esetek, átmenetiek és átmenetileg, amit fontosnak vett- adja a problémák dzsungelét... amiben ugyan utat vág, de kétoldalt megmarad mégis a dzsungel.
Ezért együtt „úsznak” a konfliktusokkal... és még mindig nem tanulta meg, hogy „a problémákat ott célszerű megoldani, ahol felmerültek”!
...és döntenek- így is, úgy is – mindenképp, de leginkább, hogy a feltárt problémát inkább célszerű elviselni, mint megoldani – megy a süllyesztőbe és- vagy elkenik! Immár napi gyakorlatuk!
Miért, hogy a jelenségek, ha van elégséges információ, mégis, az okok láncolatában annak kezelése tüneti?
Lám, ilyen kedvezőtlen a „helyzetkép” (leegyszerűsítve mint Vidánál: feljelented vagy kirúglak!)
Érték csak maga irányában van elfogadva, a magatartási normák, szabályok, gondolkodásmód egyediségéből származóan nincs fair magatartás... ezért (s ez már bűn és nem csak érzet kérdése)
Amúgy- épp gyávaságát leplezi, patika-mérlegre teszi, hogy mennyi és milyen információt juttasson tovább (inkább csak szivárogtat) – mert ha túl sok információt adna (ezért is rébuszokban beszél inkább) – akkor az azt jelenti, hogy értékelő- megítélőképessége gyenge... ám a kevés információ meg a „dogmatikus” jelzőt süti rá. Próbálkozásai a személyes kapcsolatok rendszerében lelhetők fel, hogy egyes kiemelt személyeken keresztül „köti az ebet a karóhoz” (Lázár- Rogán mint mindenesekre), átfogva legyen elszámoltató! Visszásságokra, zavarokra már- külön személyes-beavatkozással vállal kockázatot, - de eredménye szinte mindig – álproblémák megoldása, ezért is a konfliktusok táptalaja...
...s a mindig-átszervezésekben a kész-helyzet elé állítás a dolgok lényege (ami rengeteg pénzt emészt fel), amivel gyengítette és tovább gyengíti a bizalmat.
Összkép: a szervezés aspektusából nézve hatékonyságában gyenge, módszereivel nem a jövedelmezőség irányába hat... kockáztat- ezért is illúziótlan a kizárólagos önállóságában. De felelősségvállalás nincs, hibát mindig másokban keres és talál!
Mitől ilyen bátor Orbán... megint mindent megszavaztak- íme a legújabb: a vasárnap a családé!
Folyamatos munkaidők mellett a legnagyobb kibaszás, amit meg lehetett tenni, az a nagy-boltok bezárása!
Ilyetén nő a bizonytalanság napjainkban... megtérülése nincs, a célelérés smafu, eredmény/ráfordítás tekintetében a saját nyereség a lényegük... a konok ragaszkodással végbevitt folyamatokban, a megoldott látszatproblémákban. Orbán bosszúja KDNP-s segédlettel!
Ezért is nincs igazságosság Orbániában, mert az esélytelenek száma csak nő...így akarja az "Úr"!
Bár „süket fülekre találtak az útlezárások és tüntetések, /.../ folytatódik a tiltakozássorozat”!
Gazdasági fejlődés hamis statisztikái, az életszínvonal illuzórikus „emelkedése”- szegénység csökkenése hamis tényezőin nincs perspektíva a jó élethez, és jól sem érezhetjük magunkat.
Sem ideológiailag, sem politikailag nincs egység, de már irányzat sincs, ezért további „lázadásokra” lehet számítani... a középrétegek, a diákság körében a fiatal értelmiség elégedetlensége okán- ők közösségben gondolkodnak... ez emberi lényegük, amelyekben az emberi szolidaritásnak a rendszertől függetlenül helye van!
A kedv lebírva,
legyűrte
a szív ütemtelen perc-harca…
a muszáj mutat utat itt-
Az egész világ bennünket néz,
a kicserélt-szavak után elhagyott mondatok
tartalmatlan lábait,
hogy szétvetik.
Vicsorg' az úr, gőg itt- és hitünkbe túr,
gázoló léttel telt el az íz -
Kuszáltan formáz értelmet,
izzadja meséit a kor,
valahogy mégis mindig ellenünk,
s önmagának mindegyik…
„muszájos” gyávaságba húz — (szőke)
2014. 12. 16.