Megoldás...
Jön a devizahitelesek végső megoldása... (be szeretném hinni), de ha nem csak szöveg, miért van lebegtetve 2010 óta? - és ha nem lenne elöttünk még két sorsdöntő választás, melyekért a mondandó! Lám- csak így volt ez, hogy „senkit nem hagyunk az árok szélén”, és mégis a félország már ott masirozgat...
Nehéz a veszélyek között, a szabad-ég alatt otthontalanul- a porba, hogy a „rosszak” közé lökött a sors!
Meglátjuk- mire most?! A végrehajtásra-esők megmentése mikorra várhatók?
Sok függ még Orbán „társaitól” is és hangulatbefolyásolta érzelemhullámaiktól... elméleti megoldásig eljutnak ugyan, de a gyakorlat mindig mást igazolt. Vajon Orbán mennyire racionalista gondolkodó? - az emberi együttélésből következő és az együtt élő emberekre hogy hozza törvényeit, már tapasztaltuk elégszer- hogy hozta... ha az előző négyév folytatása a vonal (az etalon), akkor a szándék csak szándék marad! „Ne azt nézd mit mondok, hanem mit teszek”! Alulmaradva nem is tudom miként legyen elhihető, hogy a közhellyé vált fordulatokban, a mindent összezavaró gyakorlata kapott helyet- senki vagyok ahhoz, hogy megítéljem, hogy az elbukott így meddig tud még élni (?) - és meddig adhat hitelt a mindennapos-élet mozzanatait felkavaró „megoldásoknak”... a morális különbség abban- már kevéssé ismert az arculat a josló látomás és a leszámolás hullámhegyei alatt. A szomorúság imbolyogtat és „joggal erőt ad a legzordabbhoz is: a kétségbeeséshez”!
Vívódik magában a nép
hallgatag tűr,
„mert újra álattá lett” -
azt sem tudja mi a kínja,
„vár míg nem hangzik a pásztor szava”!
Megrongyolva is díszbe öltöztet
s ábrándokban ringatózik még...
a „terv” énfelém,
ellenségesen hajolva
űz füttyszóra -
ütemtelen hatalom-szava jobbra simulva,
ily büszkeséggel
hiába lenne szövetségesem –(szőke)
2014. május 17.