RE - FLEXI - OK

 ...a kisajátított ünnep!

Oly ritka hőst választasz

elődödül

ki- hajdani sáncain

állt őrt – legelsőként

...míg te - hatalmas birtokodon

a szolgák előtt ülsz

a sűrű berkek alján – (szőke)

Ó tudom- illenék a márciusi ifjakról szólnom, de oly kusza lett e világ, hogy a márciusi forradalom csak bagatell... miként rávilágítana a bajokra ismételten... csakhogy mára az ifjúság- az a sok kigyúrt kopasz- ki- telibe kapta a demokráciát, és a szabadság fogalmát keveri- kavarja szabadossággal, mint odafönn a nagyja csakhogy ők országunknak apraja- s összegyűlve szónoklatra és tapsra, éljenez is a nagy Vezérnek így!

Hát itt a hajrá csak, a rajta? - hogy rajta maradna minden – miként az országnak a nyomort fakasztja, de erővel.

Rajta- rajta! - vagy ahogy Petőfi mondta volt, akkor ott: „előbb talpra csak aztán rajta”! Így- így bizony birka-népem! (de nem a nép nevében! - mondom- csak úgy magamnak)

Már csak, ez az egy gondolat lehetne analóg... hiszen- bégetni minek menjen, ki- azt nem tud? Arra való a birka... a várba is - Orbán éppen odakészül, megy nagy-embernek fölénk, miként száll a fénylő napja égre, ám földre esküszik mind s magáért... még... mindig! - és fegyverkezve- fegyverbe! - nesztek, ha nekTEK jó! Akkor mi-végre az ünnep, hogy ki- mekkora kokárdával van- és ha nagyobb, annak lehessen ünnepe? Jaj! - a sok „dísz-magyarja”! A színek is furcsán, meg a szó is furcsán, csak szólnak maguknak - a migráns áradatról és áradón Orbánról, ki- vaskézzel az egész terrort úgy, ahogy van, „migrácsostúl” kipaterolta az országból...

Idegenek haza- talán hajazna a 48-ra? Talán igen- talán nem- de a légió az új „neo”- kinek borát issza ki- ki itt, hogy jó-barát - bár Bemre sem emlékszik... nemhogy a forradalomra!

Mit méltassak rajta, az ünnepet- ép a zsarnok sajátította ki magának mára... ő a magyarok- magyarja és csapata a márciusi ifjak- igaz egykor lehettek volna azok, mára csak szájat tátani való hordószónok mind!

Hát ennyi... és most fel Budára? Minek is? Orbán méltatására, ki már a kül-viszonyokat is maga irányítja – belső kényszerével a felmagasztulásig... (?!)

tév'

Azt a vén kapor-szakállú... (!)

- ki- még mindig

kényúrként- oly magasan

osztod rám az áldást

a nagyot is

a kicsit is...

s én mint borjú

ki- csak rí-

mindig bőgve bú- rég-időd

s alázva általad lettem

dicstelen- így itt

...midőn már időmön

a tév'

hogy egyenlőként

vettem is

gondot és örömöt ekként -

...lehet saját hibám

így is

hogy találkozásra itt

a nagy pillanat

- tán' megbeszélésre hívsz

így hogy nálad a buta fölény

ami lelt – már képedre-formált

akarat?

- felállnom nem segít

de fel sem nézhetek rád

így- nem is érezhetem „a cél

beteljesítő közelebb jutását”! – (szőke)

2016. 03. 14.

folytatás: www.magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat