RE - FLEXI - OK

Ma-kulátlan...

„A Liberálisok elnöke a végsőkig hajlandó elmenni a teljes ellenzéki összefogás érdekében, de ez a megállapodás, amit az MSZP és az Együtt -PM kötött, nem hozott katarzist, sőt nőtt a Fidesz népszerűsége –mondta Fodor. A fóti polgármesterválasztással kapcsolatban arról beszélt, hogy őket nem keresték meg az együttműködés érdekében. Kilátásba helyezte, hogy a jövőben is hasonlóan járnak majd el, ha nem hajlandó az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltet és közös listát állítani, akkor önálló jelölteket állítanak, de a felelősség azoké, akik a rossz megállapodást kötötték.”
Sajnos ők (az mszp és az Együtt-PM) fel sem ismerték romboló önzésüket, így a kis-pártok kiszorultak az összefogásból... ami mára csak egy szó, tartalma mást mutat – az ember itt és így csak tipródik magában, töpreng és kínlódik a miérteken! Szél ellenében „menni” minek? Törvényszerűen teljesedik be a sors! Vesztünk... és marad a szegénység- bár egyszer az öntudat megmozdul és a nép felébred, no- akkor már (egy pólusom sem kívánja) – a kötelesség tudat szabja át a jelen történéseit! A TEK tagjainak is vannak szüleik, a rend- őreinek sem másként- és a testvér-rokonság nyomora láttatja velük, majd munkájuk értelmét, hogy milyen hatalmat kell védeniük... és általános lesz a felébredés – az embereknek újra joga lesz az álomhoz! Addig, ami a forma és a mondandó belső viszonyára utal, bár elválaszthatatlan még- szemérmesen, és- vagy kaján mosollyal még... nem mindig jól magyarázzuk, de mindig szíven üt. Ahogy Radnóti fogalmazta: „Mi lesz most azzal, aki míg csak él,/ amíg csak élhet, formában beszél/ s arról, mi van, - ítélni így tanít.”
Választásról még annyit, hogy egy „árnyékkormány” ötlete is felmerülhetett volna és eddig is kidolgozásán fáradozni – kivitelezésére már nem elég az idő, az mszp önzése miatt. Igazából Orbánt le sem akarják váltani... háttérben megvan a kiegyezés vele. Ez már bizonyos... nyugtázva már a Fidesz győzött!

A hivatással járó kötelességtudat ...és hol lelhető fel politikusainkban? A holnap (ha így folytatódik) rabságot ígér a népnek, pusztulást az egyénnek! Elszomorító, ami ellen tenni kell- mert saját „gyilkosainkat nem takargathatjuk”...
Legjobb, ha meg sem választjuk őket!
Maffia, oligarcha, alvilág... ha ebből a szemszögből nézzük, nem ismerünk-e azonnal egy típusra, egy politikusra (politikusainkra), aki abból, és így milliárdos lett (?) - mert „csavargó” volt előtte, és örökös lázadó, és törvényen kívülálló, mert ma- immár ő hozza a törvényeket – aki fittyet hányhat  minden tilalomnak (mert lehet és teheti), mindig van annyi esze és életkedve- rugalmassága, hogy nem nyíltan csinálja (amúgy csak suba alatt), és biztonságban van, veszély nélkül játszhat a tűzzel, élhet ösztöneinek és szenvedélyeinek, de – mert biztonsága csak „pillanatnyi” (alig húsz évre kitolva), kell hozzá egy sereg rend-őrző, az „ellenséges” világgal szemben!
Telik a közpénzből... a sok adó hozza és hozamából sógor, barát és koma, már- akár évi 2 milliárddal is gyarapodhat...
Ez van, mert Magyarország jobban teljesít, mint más!
Persze, ha magára ismert – hadd nyalizzak is egyben: nem vagy rosszabb a többinél Komám (!) - csak éppen a körülmények „kényszerítettek” a rosszra. Mutatsz naiv arcokat, lázadsz is néha, hol alázatosan, és úgyis, ki- gyűlöli a „nagyfejűeket” (főleg, ha ellenzéki) – mutatva jóságot is: megsimogatsz egy-egy gyermeki fejet, sajnálsz véneket (főleg le!).
De ha rossz a kedv már futhat ki mellette is... a nyomorultakba is belekötne, hol ijesztően kicsapongó, hol elragadóan tiszta, hol nemesen szárnyaló, hol meghökkentően közönséges, az alvilág emberének minden végletével és ellentmondásával. Akár szeretjük (mert vannak ilyenek is), akár félünk tőle (ilyenek is akadnak bőven), itt van felettünk és uralkodik! Van aki magára ismert? Az nem a véletlen műve! Veszedelmes idők ezek most, a jelen hangján szól (szólal meg), nyers, rekedtes (szájszélnyalogatósan), de fanyar valójában, és erkölcsi válságában a maga módján! Mondandója (ha szól), saját sorsából adaptálva – életéből fakadó, az átszűrt-valóságnak minden nyoma nélkül- vakmerőn (magát a játék szabályainak így adja) könnyeden mégis, aki az elődöktől kapott kész formákat a maga „lávás”, lüktető temperamentumával telíti, sőt feszíti pattanásig így! Kemény legény, tele önbizalommal- és még mindig egy diák-emlékeivel- diákos nyagyképűséggel a sok csíny között...
Magyarország vigyázz! Egyéni a hang, de nem csalhatatlan... vaskos és válogatott gorombaságait az ellenzék már ismeri, beszélni jól tud, s ez minden, vajon meddig elég, ha minden – mindig másként, más távlatokat kap? A szín mindig ugyanaz, a hangsúly sem változik, a harciasság terén, ha kifakad – ellen máris szaladhat! És mégis a „szertartásból” tréfa lesz- általános egyénivé így válik, retorikájából meg paródia (bár elvontságában vaskos) középkorvégi kultuszával... ki veszi (veheti) komolyan? Egy bohóc csak, aki magának és közvetlen társainak „kapar”! Horthy lova után a kapott feladat dicsérőleges tisztaságra, hogy alávette magát a történések útján, futólag a környezet játékszabályainak már hajlékonysága... „neo”-világa felénk... vagy az őszinteséggel nincsen rendjén? Mégis, egyetemi fokot is elért homálya, amivel megszemélyesítve Európa Új-Szele lenne (?) - inkább Viharmadara! Vajon elér-e hozzá, akár a leggyengébb fuvallat formájában, a szabad kritika szelleme és a nép felfogása- az ember helyéről, méltóságáról, jogairól és földi rendeltetéséről? Vajon mit érezhet ebből egy volt „szegény” diák, aki mára a politikából kő-gazdag lett? Immár valóságos réme lett környezetének és e jelennek- birtokvággyal átszőtt bosszújával az országnak... bár így is lesznek majd történészek, akik mindebben is egy magasabb célt láttatnak... ám lehet még földönfutó király is, ha fordul a kocka! Addig is: Orbán adói porig rombolják az országot...

Aprópénz politikája...
más zsebébe kotorászva
dicsnek alant- fejjel gyámola,
és huss! - már lába is kelt -
Hogy a bajból ki nem húzna
belenyomott sarába...
Ki meglopott az dicsekedhet!
Ingyenes tettével zsebel a ma...
         oktalan ugorva
markolhat az üres tarsolyba.
Zülléssel erényt tagadva
figyel a fürkész szavakra:
ha nem elég, elölről kezdhetem-
mindenkit legyőz a csalfa...
Mégis bölcs, aki vigaszát vallja?--(szőke)

2013.11.22.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat