RE - FLEXI - OK

„Fájront-kor”!

Szegény Fecó (!) - hogy szájon kente magát... alaptalanul fecsegők baja – mondhatnám – de a következmény ettől bizony nagyobb, akkorát csattant, hogy még sokáig visszhangzik előlegtartozása utóhatásain... kinek honnan és mennyi, ami befolyik- élményei keveredésében a gubanc, jellemző és valóságot leplező (pedig leleplezőnek szánta) „pletykáival” anekdotázva... ezeknél a történelmi hitelesség okmányszerűen nem is bizonyítható de a szar ide-oda fröccsenése hatásaiban már nem szeplőtelen maga sem.
A „bennfentes” kitálalt? - lehet nem alaptalanul, de mégis megkésve – hiábavalósága első kézből – hogy jópofa, amihez bátorság kell, elszántság is, és a vakmerőség kortárs-tanújaként, ahogy köznek adta emlékeit, az MSZP pénzügyeinek kapcsán – élvezetesen leleplezve az elleplezést, jellemezve őket, s intim vonásokkal megrajzolt portréjukkal – nem kevés cinizmussal – felkente rájuk a gyalázatot, amiben ő- maga is sározódik. Leleplezte a szocialisták felületességét? - felelőtlenségét immár, s a szereplők nagy részének hitványságát, silányságát, jelentéktelenségét inkább... de ebben már önmagát is belemártotta nyakig, igen (!) - a történelem „keverékébe” süllyedt az emlékezés, a szerep hatásaival, kölcsönhatásaiban élvezheti- amihez kapcsolta személyes élményeit, hogy az ismeretanyagot ilyetén közreadta! Immár egy botcsinálta politikusként süllyedhet a mocsárba, amit épp a szószátyárkodása okozott – így játszik főszerepet pártjában? Ez volna a demokrata Gyurcsány? No- most hogyan tovább? Jól meghúzták a demarkációs vonalat, mégis a pártok oda-vissza átlépik még jámbor hozzáértést mutatva, de mert tele mind valószínűtlenségekkel, a hihetetlenség vonásaival, az a valami, aminek részévé most válunk, kurva nehezen fog álammá szilárdulni! Gerincre magyar, talán kiegyenesedhetnél már (!) - pártok, szakszervezetek, sok minden átalakulásában birkóznak egy- mással a szervek, és nem a hatalommal teszik azt... így válnak az állapotok káosszá. A baj még nagyobb, ha a nép saját soraiból kapja a legnagyobb „maflást”! Új helyzet, formák, viszonyok egységgé - már így- nem állhatnak össze... most hápoghat az ellenzék. Lehet libázni, öszödözni... megint! Őszintén – miért mindig maga alatt fűrészeli a fát az ellenzék? Tudatos volna, vagy csak butaság? Vége fiúk... itt a vége, ez az út már nem vezet sehová!

Mesterházy? Hm... hazánk történetének oly fényes lapja kezdődik, ami bámulatba fogja ejteni a világot? Egy nagy szart! A magyarságnak vége? - vagy úgy fog szállni, mint a sas, úgy fog énekelni, mint a pacsirta... Európa népei sorában a vezetők közé kerülünk? Vicc csak... bár mindenütt ott vannak a szocik felmagasztosító szólamokkal, de a tettek pesszimista-tűnődéssé- degradált folyamatában mégsem nyílnak meg a mennyország kapui.

Majd Orbán (aki maga az irónia), mint- ahogy anno- ami Bethlenre várt, most rászabva a királyi új-ruha, hogy megszilárdítsa a kormányt, a súlypontot Horthy időkből ismerten- áthelyezze a Sándor-palotába, a miniszterelnökségre, létrehozzon egy „jogrendet” - legalábbis valamit, amit annak gondolt – a történelem „gyilkosait” kiszedje a kirakatból (kicsit elrejtse a külvilág elől) – aztán „reálisabb” alapokra helyezze a külpolitikáját! És – mint Horthy is akkoriban, megvédte (ő is) a náluk bajba kerülteket - „egyéni kegyelemmel” - majd futni hagyja őket! Módját leli annak is, hogy a szegénység a felelős – kizárólag - azután a gazdagokat segíti megint, hogy udvarképesebbek lehessenek Európában... így megy ez minálunk. Jön a trónfoglalás! Az új államfő- Orbán a királyi palotába költözik (abba a szárnyba amelyet korábban mindig készenlétbe tartottak I. Ferenc József, majd IV. Károly számára, bár ők tudvalevőleg nem kedvelték a budai levegőt... nem úgy, mint Orbán!). Azon sem csodálkoznék már (miért is tenném?), ha elszaporodnának a kormányzósértési és nemzetgyalázási perek, amivel majd nyugtalanítják (vagy nyugtatják félelemre?) a közvéleményt.

A szegénységet kezelni kell ez alól Orbán sem bújhat ki... csahos kutyái még üldözik a hajléktalant, de remény az idő, ami egyenlő az emberélettel! Bevégzi mindenik egyszer... sajnos nem kétséges, hogy a humanitárius intézmények többsége alibi-szerepet tölt be az oligarcha szolgálatában és elősegíti az eredeti bűncselekmény álcázását (az üldöztetést!). De ellenük menni mégsem kell, mert az adományok, ha csak egy gyermek- egy ember életét is megmentik, megmentésüket lehetővé teszik akkor azt támogatni kell...
Egy venezuelai népdal összefoglalja a mondandót: „Az embert megölhetik,/ de nem fogják megölni azt a módot / ahogyan a lelke örült, / amikor azt álmodta, hogy szabad”!

ÉRTHETETLEN SZAVAK EGYMÁSUTÁNJÁBÓL
A PARANCSOLAT KÍNÁLJA NYUGHELYÉT
FOLYTATÁSBAN MAGOT ÉRETT S BOLYHAIBÓL-
                                      TÖRVÉNYE PÉLDÁRA ÁLL!
Korona és tana- száz fénnyel évek sorából a múltra ég,
hol a kezdet és most itt a vég – utolsó szemétként... itt én-
mégsem állhatatlanul, úgy magamtól
állva széptevésre a gránit-alapzaton,
                                     csak a csönd lett sok!
Ahogy, ami körülvett... kifordul teátrálisan magamból-
így a véglet boldog kettősségében a feltámadás
diadalra?
- a fenéket, rám-égett- paktumával ébredek álmomból---(szőke)

2013.10.20.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat