Maszk-tulajdonosaink...
„Tóbiás József szerint a párt átalakításának célja, hogy az MSZP közelebb kerüljön a választókhoz. A leghatékonyabb és a legszervezettebb párttá szeretnének válni egy éven belül - tűzte ki a célt az elnök.
"a választásokat általában a választók többsége dönti el, nem pedig a politikai formáció ilyen vagy olyan léte".
Megint a vágyak... ezekből volt már elég. Megújulnak, irányt szabnak, tanácskoznak és nem lesz semmi!
Beszéljünk inkább a hatalomról, diadalmas győzelmükről...
A népszava.hu írja: „Ma a fideszes-jobboldali kormányzás tesz mindenkire, aki nincs vele. A kormánylapokat kitömik állami cégek hirdetési pénzeivel, az ellenzékieknek csak morzsák jutnak.” Így van ez a néppel is, a morzsákat szórják széjjel, ami semmire nem elég – a gazdagabb rétegnek kedvez azzal is, ami a szegényeknek szólna...
Értetlenkedem, igen- mert nem értem, hogy ennyi baj után is, és azok következtében miért a lemondó (birka) türelem.
Tényleg elhiszik, hogy a Fidesz reményt ad a jövőnknek... (?) Fidesz spekulatív politikája- korlátozza már az ész lehetőségeit is. Ellentmondásainkon és által csak a hiedelmek adnak lehetőséget „valamire”, amit pozitív folyamatként eredményeztet Orbán s általános előrehaladásként a gyakorlati általánosítás révén ad tartalmat a „valaminek”, így folytatódhat a harc... ám az irányzékkal baj van: „ugyanis ma már legalább 3,5 millióan élnek a létminimum alatt, és több mint 600 ezer gyermek nélkülöz.”
És tovább...
Értelmetlen elméleti elképzelések mentén a váratlan és éles fordulatok történeteként bontakozik ki, immár a gyakorlat, ám az önkritika hiánya csak szembe-állításokat hozhat... ezért is, a semmihez sem fogható sajátosságain nincs kölcsönösség, nincs megvitatás, mint a szerencse lovagjai vakmerőn mennek a falnak! Példának: „Magyarország nagyon veszélyes játékot játszik, amikor az USA-val folytat diplomáciai csatározást.”
Ami idehaza természetes, az Amerikában még (legalábbis) bűnnek számít!
Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő /.../ ugyanazzal a pökhendi stílussal nyilatkozott az ügyről, ahogy Szijjártó Péter tette korábban. Deutsch /.../ Facebook oldalán a következőket írta: "Most ezt a kitiltás cuccot tolják odaátról megfegyelmezésileg, de ha úgy hozza kedvük, a bombázás sem kizárt. Próbálok felkészülni minden lehetőségre."
Gratula, amint látják nagy a baja! Általában is...
Mit akar Orbán, mit épít?
Talán maga sem tudja?
"a sajtószabadság Magyarországon már nem érdemli ki a nevét", és a média mellett az igazságszolgáltatást, a központi bankot, a választójogot, "mindent kiüresítenek", ami "putyinizálódást" jelent, és "ellentéte mindannak, amit Európában felépítettünk". (MTI)
Putyinnak ehhez semmi köze, Horthyt mintázza...
Kapcsolatait szokásból építi- amivel fontosságát hangsúlyozza, de a továbbfejlődés üteme és módszerei az „egységük” problémájaként már-már a személyiség belső struktúrájában okoz sérelmet mégis- a szituációkra való reagálás, viselkedés-megnyilvánulásaiban ellentétes reagálásokkal negatív és remanens folyamataiból – azok eszközeivel manipulálva, így is alakítva gyakorlati rendszere- ahogy demonstrálja a semmit valaminek... a bűn-rossz életet, amiben most vagyunk, a bűn-rossz létet, a kilátástalant, az alig elviselhetőt, a kiábrándító mocsok és igénytelenség terét, mely a partikuláris, alpári és szublimált ember hármasoltára lett... létminimum, a nem jó „kádencia”- a szétrohadásról szólnak, ahogy ráromlanak a jelmezek a „nagyokra”, mert minden folyamat elsikkasztott állapotában... a világa is egy lyukas kalap. Ilyetén tért Orbán a Hadak Útjára, hol a harc már természetes, mint mánia- „kemény-has” - izmait dagasztó erő, amellyel és ahol mindenki hódolatát el is várja...
„...itt csak az számít, hogy az adófizetők pénzét miként lehet könnyen-gyorsan privatizálni. Ezzel felrúg a hatalom minden jogállami normát, célszerűséget és alapvetően sérti a sajtószabadságot is. Ráadásul, a közpénzek pazarlása súlyos bűncselekmény gyanúját is felveti.”
Mint a kurvák, akik a törvénybe járatlanok,
velük az érzés estéből az éjbe tántorog,
hol ellobban a fény a fájdalom sóvárog...
Meghurcol határtalan-
a nyomorúsággá szelídült nyomorban,
mert tiltva ringnak a bóják melyekkel határt szabnak.
Itt vagyok- így most,
hogy már a hajnal kopog-
“Te sem esküdtél fel konok
szegénylegénynek, bujdosónak”,
mégis bizalmatlanság van, mi majd összezsuppol-- (szőke)
2014. 10. 20.