hatalmas-ok
A mennyországra nem gondolok
- nem is gondolhatok
ha földi pokla itt adott...
- csak menj az országból! - érzésében
országról országra áttételével -
Ám a hatalom
a zengzetek pompájába öltöztet fel
és rá a varjúsereg így is kárál...
archaikus szavakban exponál
törvény-csúfságára jaj!
- de hiszen itt lóbál a sors
ahol hamuvá leszek..!
...jobb ha maradok magamnak?
Ím' bámulatos türelemmel
lettem így kiosztott
...mint érdemet kellett elfogadnom most -
Ilyetén a szent-életű hatalmasok
dolga lett sorsom
- ily hatalmas okkal telten -
...mellyel e lét tüzében
megtisztulva már -
a mennybe juthatok biztosan...
Úgy legyen! - mondják ott
...egy frászt nektek!
(mondom csendben)
...a halált is kicsúfuló eltökélt derűvel – (szőke)
...annyit is érsz!
...hallom a visszhangot -
igaz hogy igazat
nem mondhatok
hazugságot meg minek mondanék?
Talán azért sem
mert
már sírni kell
hogy a lét ily szörnyűvé lett
- a képzeletre is a sorvadást kelesztette meg -
...és erjedő dolgain immár
ingyen oszt fekete-levest
- csak bennünk lel bűnt és hibát -
...amúgy meg árván
fázva a hagyott- út-széleken
durva váddal illet meg:
érünk amennyit mert nincs vagyon!
...útnak is enged többünket
egy elgurult „garassal” már
jutalom gyanánt (installációm)
kényeknek kiszolgáltatva
így hozta ránk
az Úr kegyelmét
mindkét párt így
mert övék a mennyek országa is?
...és kitérőkkel írta át
betét-darabját a holnapért itt
nemesen szárnyaló magának elragadót
hogy színjátszón
színt játssz egy-érzésben
értünk már – így hirdetik -
e zengő és dicső pokolban! – (szőke)
Ízlett volna a becsület...
...nyers- rekedtes
alkotó
világomban
a fanyarul ifjonti erkölcseikben
koravén imát rebeg az áruló száj
- a cinikus és megvesztegethető hatalom így -
...akárhány álmos és ásítozó
nem számít már
a birtokló munkában itt
hisz jobbra korrupt a sugallat...
környezetében
az üldözött vad balraátján
már nem átall semmit a gyakorlat! -
A hatalom itt vaskos gorombasága
a prózai létre
két csíny között kap hangsúlyra
és hogy erős azt is jól tudom
értük szól a dal
túl a határokon...
így igazán
(nyilván szándékoltan)
énekkel érte zúg már
a sok kint rekedt magyarja
- nótás-kedvűek a hamis szavakra -
...csakhogy ész-nélkül egy sem bölcsebb
nem is jutott a szentek sorába
egy se (!)
később tán' - erővel
hogy a kór rágja át
jó-királyi kegyre
...de hisz nem éltem az ő zsebükre
nekem nem kell a színház! – (szőke)
„nemek” háborúja
Bújhatnék már
akár a kerítések mögé reszketni
házat hazát félteni
mondhatnék egy imát
a „jó termés” varázslatát
de a napban-állás semlegesíti
egy-érzésben
hogy a fény mindig másé
az árnyék hangnem-váltásán
az önző fukarság
a mindig-valaki
„csak magamnak” ihletésein
- őrzi is foggal-körömmel
szerzett méltóságát...
- keserű a tudás itt
hangulati
a feszültség -
...mámoraikban az öröklété
már
az általános szokás-érzet -
Így legyen a csecsemő sírás
a jövő zenéje?
Sírnom kell- sírni sírni
...nem méltó még a szerepre
senki
- nem emeli „értékét” a semmi -
...nem is érdemes a kort
hamisítani
- jó-viszony csak hízelegve...
kacaj? - s a gond sem a béke-ágyasai – (szőke)
kicsinyhitű hőseimmel
...nagy a felelőssége
a hatalmaknak ma
- csak elmélkedem -
(kinek még van elve)
...persze csak – hogy
általánossága most
túlzásokra kaptat
s illetlen kilengéseitől
a forgolódások mellett
az erkölcsi érzék tompul az időn
amiként mára
lepleznek már mindent
magas-állásukban … midőn
így sajátos illemtana lett
fensőbb
- adja Isten hogy változtasson rajta
legalább jó-modort -
Ám a lélek háta mögött már
a mindig-más
…és az akarat
a tudatalattiba matat...
hiszen minden csak minta
mint a „My house is my castle”
büszkeséggel vallva!
Imaház- szentély
kápolna
vagy templom úgy
csak „rend” - célszerűség még?
A kirakatnak
amolyan fényezetlen ősi eképp!
És a példa rá: „propter exemplum”
a nagylelkű ki sose hős!
...s ami világos
mint a nap: titok?
(szembe huny)
Így lettem száműzött
hogy
a jelen finom
fehér
s ékszerrel megrakott – (szőke)
a tudás
...hol a vigasztaló remény
a szentség
a felemelő?
Vigasz az életért van
nem a halálért reménykedő...
barátin szólok
hogy fáradok
e létben élhetetlen
már élettelen – fásulttá tett
bánt sért sebez
hogy a megszokásban
cserélgeti díszeit a lét
már nincs rajta semmi szép...
ember-remény
világ-magányában volna tudásom
és így vigaszom
hogy lenne reménykeltő? – (szőke)
a módi
...hitetlenek vagyunk
a hitben okkal
halhatatlanok sem lettünk
csak vagyunk magunk
magunkban
hiteltelen
nincs egy csöpp eszünk
csak eszünk
zabálunk
fogyunk – így vagyunk
a mostban!
Százféle színben színesedve el
mert él (akire)
- dicsér is vádol is
s nem lesz mentség valamikor
nem lesz mentség valamire -
hogy bolond aki bolond
és bolond a mód is
mert harcát vívja a bohóc
ügyeivel most!
Amennyire a mód engedi meg
„föl is oldotta a /.../ dialógot”
amely soha nem felelt
nem is kérdezett
...csak parancsokat osztott – (szőke)
hitéért?
...csehül állanak a dolgok
vagy ez is diadal már?
...a máért
a holnapért
a múltból átjárt
ki- ki-be rajta méltón?
Bizony így mondom:
csehül állnak a dolgok...
„mert nincs család
s hogy van család
csak a gondolat csalárd”?
Ott a párt-család - sorsok
hol szolidáris lenne ok...
okkal egységébe forrni de pofátlan
sok ráadott
áldással lelt áldásos sokk...
másokra kiforgatásból kavalkád - (szőke)
szemtelen szavakkal
...katonaként talán..?
de hogy mélységes alázatán
vont a szó
immár
„Dominenon sum dignus”
szavain valljuk
hogy érdem a halál...
mely „kitépi lelkéből vérző gondjai nyilát”
- a mulandóság
fájdalmon túlian fájdalmas előhívásán
lám az élet egy tűnő kép csak
órák- percek ballagó napjain
a magány
- mely néha gazdagabb
mint az élet magán -
...kilátása tárt más- másként - ahogy
a gazdag valón
önmagáról vall a lélek
de - ahogy Mikes mondja:
„a halottak közt maga is halott volt”!
Juhászként már:
„...régi a dal” ott – (szőke)
emlékek sűrüjében
Milyen volt?
A múlt – a rég
a béke és Szülőim vele
volt élmény
volt érvény
most magánnyá csendesült elmélyedésre
...e lét számkivetés és itt nekem
a világvége -
idő és tér
szörnyű távolságain és az emlék még
így is
egy-egy szorongó átjárón pihenteti az elmét -
...hogy mára a temetői séták adnak felüdülést
s a nosztalgia mint szivárvány
a fakó égen
hol a sok virág- s illatán
a megszépült mesék
szelíden egyszerű lágy lebegő képe
egy álmot őrizhet még:
találkozunk egyszer...
megint
hol átélhetjük együtt a múlt emlékeit...
szép volt – mi mára messzi – elmúlt
amiért „még epedni kell” így is -
...oly édes bánatokon éledett érzésre
mint most
ahogy
a csengettyű szól „ébresztőre”
„Domine
non sum dignus”-kor – (szőke)
érdemes volt?
A lét mellékmondatain kanyarog
a megszakíthatatlan idő
emlék-képek öblein meg-megáll
aztán megy tovább ott
a dolgok távlatán átnézve
amolyan ráérősen
a feltarthatatlan
gondolat
gyöngéd részletein a múlt dajka-képe
egyre táguló köreibe
az öregséggel éled fel -
Sűrűsége a tér
és idő-messzesége még
ahol horgonyt vethet az érzés:
érdemes volt élni! -
...addig még sok a kérdés
mit meg-kellene válaszolni – (szőke)
sírva nem nevetek
...önmagam önmagában
magából
képed a jelenre hogy saját paródiámon
a kényszer -
mellyel
érzelmeimet kirakom magamból
közszemlére
átérződik benne a hangsúly fenesége
...erkölcs nevében vágyam
hogy elérhető legyen
ami elérhetetlen...
annak bizonyosságát
bizonytalan ott feledve
mégis
mese-képpel rendezem át
így is - hogy a lét -
szép képeit be
most keretezze
egy őszinte érzésben -
Ó jaj! - a kísérlet után
csak megtorpanás lett
a formabontó-mód játszik a bánattal
amolyan „harlekim-bohócként”
rám vall így
...így is sírok rajta
részvétkeltés célra az önérték tudatban
mint aki túldíszített kosztümbe
öltözteti őszinte érzéseit – (szőke)
2015. 03. 24.