Tanulságok és a büszkeség...
Semjén „szerint ahhoz, hogy magyarságunkban megerősödjünk, "fontos a büszkeség, amit történelmünk nagyjaitól vehetünk és tanulhatunk, és fontos a történelmünkben lévő tanulságok levonása, hogy mi az, ami a megmaradásunkhoz kell".
Másuk sincs, mint büszkeségük... ahogy egy tenger nélküli tengernagyot utánzott Erdélyben - ő maga is- a lovon való bevonulására gondolok, nos- azóta a lovakat sem bírom elviselni... ahogy Erdélyben mondják: „olyan erősen sollat, hogy nincs is szünete...”.
Eltökéltségre semmi szüksége, hiszen felettese utasításából úgyis megtudja, mi a teendő. Büszke a lelkem... nem érdekes a közérzet, a létérzés, a létállapot csak sóvárog, ám amire felhív, pont arra nem hív: a tanulságok levonására képtelen. Amit leírt az semmi más, mint nosztalgia az elérhetetlen után...
A megmaradást tanulta meg, neki nem kell megküzdenie a holnaptól való rettegéssel, ebben igazán nagy munkát vállalt magára – a félelem és nem a büszkeség, amivel töltekezik, immár négymillió magyar – nap mint nap. Lassan már magát misztifikálja egy erényes ember akarati aktusával...
Szóval- mi is az, ami megmaradásunkhoz kell? És mik lennének azok a tanulságok, amit le kellene vonnunk? Nem tudtam meg így sem. Ja- hogy a félszavakból is értenem kéne...
Majd áthangolódok a 30-as évekre, hogy átlássam a tanulnivalókat, „addig se izéljen kjed”!
Mert láttatja, hogy nem is lehet vélle gyalog beszélni, ha lóhátra nem kerekedünk (mondják már az Erdélyiek).
A viszonyok Uram (a kölcsönösség), azokkal van a baj... a történelem olyan volt, amilyen (mese csak, mert annak is van tanulsága és vannak igazságai is)- a mai kor jobban érdekel és a lelkiismeret (mert a múlt átírva sem lett szebb), ha kimondja magában a gondviselés szót – majd – egyszer, és a fogalmát sem teológiai formájában értelmezi, mert az csak bábáskodás a semmiben, amit oly nagyszerűen űznek, akkor talán beszélhet a büszkeségről, a tanulságokról, amivel volt olyan kegyes „betöltekezni”. És neve fenn- megmaradhat...
Népuralom nincs, bár nagyon körülírt mismásolással fogalmazták meg a „hitvallásban”,mert a láthatatlan-ha az ott van, tehát nem akarják a népuralmat, ilyetén a demokráciát sem vallhatják magukénak, mert ez az állam nem szolgál... vallani lehet- a szolgálatot vállalni kell! A nép zsebéből a nép nevében, a népnek adott morzsák juttatása nem szolgálat csak „mézesmadzag”!
Amit látnia kellene, az a mellette lévők és azonos szinten álló társainak a hozzájuk nem méltó tevékenysége - immár Kósa is elcsalta a vagyonbevallását (és még súlyosbított szándékkal, hogy másra írta- amit összeharácsolt), lehet- ha a külső és belső indíttatásaik nem zavarnák egyikőjüket sem, talán a bevallásoknak is lehetnek majd összefüggő és átlátható oldalai, és akkor megemlítheti a fentiek mellett a becsületet is (amivel utat nyithatnának a társadalomnak is a jövőbe). Egyelőre a romantikus történetírás van fellendülőben (adóban, vagyonban)... mindent lebecsülve- a „történeti iskola” hamis historizmusával, az anarchikus viszonyok apológiájával.
A hierarchikus felépítések tekintetében- miatt, az emberi méltóság e társadalomban csak vicc, amíg fenn kikövetelik a tiszteletet, addig lenn igencsak a rossz közérzet keseríti a létet!
Kicsi vagyok- lóra mászok és onnan osztja az észt Semjén. Kicsi vagyok székre állok onnan magyarázok, ahogy már Orbán szokása lett, A többiek meg a vagyon gyarapításával - annak nagyságával - növeli magafelé a tiszteletet... miközben a bizalom már elveszett?
Mire is kellene ma büszkének lenni, hogy egyéni "magaslatokról" szépen és szépeket fogalmaznak meg?
Tanulsága ilyetén is van- elébb a becsület, aztán a büszkeség... de és... nem folytatom, ha úgy sem érti. A Fidesz zsolozsmát ismerjük a nemzeti hitvallásból, ezt kell mantrázni, ám jó volna, ha elébb a legmagasabb helyeken tenné mindenki magáévá... hogy mit vallanak hitvallásból és ebből mi az, amit vállalnak is. Nagyszerű megfogalmazásban nagy szar a gyakorlat!
...a jobb fojtogat kapzsin
s tükrébe pirul
az ajánlás rekommendációjában-
szemlélet mezején
a marha legelész megingathatatlan
míg
a kérdés most is- miért?- miért is?— (szőke)
2014. 10. 08.