RE - FLEXI - OK

Országgyűlés...



Színház ott s bakik sora... esküttevők (ki így – ki úgy) dilemmája, hogy a népért tesz bizonyságot, vagy kusza összevisszaságban valaminek a felszínét tükrözi csak? Meddig bizakodó az- az észlelő tudatától függ – pesszimista vagy optimista? - a pillanatnyi érzelem kérdéséé, a pillanatnyi hangulaté, de szubjektív... elérhetik-e így a szükségszerű változást? Még a jövő kérdése és válasz is onnan. Bár köztudott a tény, hogy ezt az érzésvilágot általánosítani nehéz, de észrevétlen itt-ott már „terhével”, ám mégis inkább reményt-csillantó lehet, hogy másként is kereshető a kivezető út (lásd a DK-t, az Együtt PM-et)! Kérdés: a hatalom részréről van-e fogadókészség?
Az idő, ami fáj...itt megint (itt van, itt van újra) – felkérve és elfogadva színjátéka, mint aki örökre berendezkedett és immár az az ostoba strucc mégis ellenzékistől homokba dugja fejét – ilyetén a jelen és a jövő, múltból  esik egyazon gödörbe. Simul és lapul egyezkedőn a süket „mámor” (MSZP-s képében, hogy gáláns volt az egyezkedésben), a vak önmaga: az ellenzék Mesterházyval... ahogy már oly régen lapul a hozzá hasonló süket ködében... és- hogy a múlt tér vissza imigyen, ugyan már kit érdekel(?!)
Bizarr és nyomasztó emlékekkel (fekete-ing, barna-ing és a hazaáruló szavaik, köpködés a téren), valamiféle érzelmi-telítettségben lett nyugtalanító. No és a jó magatartású szkinhed vezér, a megbüntetett és törvény által (!)  itt lehet jajgatni...
Visszajöttek a „feltámadottak” - nagyon is konkrétan. Nehéz négyév elé nézhetünk, ahol a múlt egyértelmüvé válik és – bár sokféle az ellenség, mégis egyértelműen gyűlik falkában az „újra”, ahol az ordas-eszmék (némi kormányzati hátszéllel) önmagában is támadón- felbőszítve majd, elölről kezd valamit, aminek se vége, se hossza- és mert a rémek is meghittebbek, ilyetén egymásba ömlenek megértésre a sivár jelenben. Tárgyalgatnak- az MSZP velük fog vitatkozni (kis ideig, mert megeszik őket) – és a nyelvi lelemények közepette lefegyverzi önmagát!

Felnőttem- ez a sorsunk, emberként
a legromlóbb, ami fáj, ami fél
mind bennem, az vagyok én (!)
Most mégis bagatellizál
           igazság-formán a lét -
önsajnálat benne
           és hála - együtt keveredve
lett a hagyaték...
Félek- küzdök ellene – egyszerre sok felé és
több felé is még
           hátteremben – mégis -
           győzelem-kórusul a vég,
végleges gyalázatként eb-hit és törvény...
Hogy nem tudja átlengeni a szél e Medencét!
A Föld is magáért forog,
csábító mezében ma fázom tőle,
hogy szeszélyein termi a legyintést-- (szőke)

Orbánnak a magyar emberek megadták a bizalmat- általánosan mondva- és konkrétan, talán kétmillióan, ha... (!) Kétharmaddal a parlamentben kormányt alakít, erre felkérve (mit örömmel elfogadott, hiszen erre ment ki a játék) „bölcselkedik” is – és a szemet és szívet simogató hazát is kész megvédeni, tekintély kérve a világban és tiszteletet a magyar embereknek (leginkább magának követel)! Hajrá! - lássuk a medvét!
Örök ábrándjai mellett elrévedezve kicsinyt, csalódás- mert az előzmény (a szobor-együttes) miatt kesernyés az indítás, megszabva az alaphangulat így... „Megmentőnk” immár társakra lel a kormányzásban segítve (Jobbik ölelésével), „boldog közmunkás” képiben magasba törő múltjával lesz „értelmesebb” s a távlat... a Várban és Horthy reinkarnációjaként.
Mintha súgná: „Ne várj csodát, az élet a csoda”!
Örülj, hogy élsz!

2014. május 06.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat