RE - FLEXI - OK

Die Presse cikk okán...

„Sigmund Freudnak köszönhetjük az értékes felismerést, hogy az ember három alapvető sértéstől szenved: először is attól, hogy a Föld nem az univerzum központja; másodszor evolúciós családfájától, amely ugyan nem ér az égig, de amelynek gyökerei az állatvilágba nyúlnak vissza; és harmadszor attól, hogy az énje nem úr a saját házában, hanem a felettes énnel és az ösztön-énnel kell együtt élnie. Ha Freud még élne, és alkalma nyílna Orbán Viktor emocionális háztartásának villámelemzésére, felismerhetné egy negyedik sérelem körvonalait: a gyalázatét, hogy nem tarthatja teljes egészében saját kezében a sorsát, ismerteti a Die Presse cikkét a Galamus.”

Nehéz a fentebb mondottak alapján megítélnem a mások pocskondiázására kimutatott (jelen esetben Orbánt személyében bántva) primitív bölcselkedést... amellyel egy- egy szerepet játszanak el- egy bizonyos helyzetben  - ahol- ahogy megítélnek egy munkát, egy szerződést, mert túlzott szerepet tulajdonítanak az időtényezőknek... itt a helyes, hogy gyors  - előre még nem látott döntést hozott Orbán Paks bővítésével kapcsolatban (szerintem helyesen, mert elég volt a rétestésztaként nyújtott véleményekből!). Mégis a megoldás eredetisége, immár tény - a tényező, hogy  kijelölt idő előtt oldotta meg a feladatot, mégis- így is, alacsonyabb értékelést kap! Az mszp, a régi sablonokat összekeverve valóban szerepet játszik és a régi szokásnak tesz eleget, mert a sablonokat, az új megoldásokat, új struktúrák elutasításával építi és gyenge képességgel azt - némi emlékezet kihagyással teszt-vizsgálatokat, versenyeztetés, árajánlatokat akar, a megcsontosodott rutin befolyása alatt ismétli magát – meg ugyanazokat, az eredményre nem vezető próbálkozásokat, hogy elég itt- és már megint – a jámbor óhajok elve alapján működniük, passzívan ráerőltetni véleményüket a hívekre, mintegy megzavarva ellenállásukkal a gondolkodás helyességét, éppenséggel hamis igazságokat szajkózva a „teljes bizalmatlanság” álláspontjára helyezik a hangsúlyt!
Hol is a gyalázat? Ingyen, azaz orosz segítséggel, de az ő pénzükért dolgozva - építik nekünk a jövőt, amit – majd árammal fizetünk meg! Zseniális inkább és kivételes az elszántság, mert (és ezt látni illenék) – Orbán által nőtt a társadalmi érték (a paksi szerződést, ilyetén leértékelni nem lehet), hogy volt az életében időszak, amikor ”ruszkik haza” (!) - volt jelszava... Istenem: eredményeket összegezve, immár a megítélés is változott – mint - ahogy az ember is változhat az idővel, hogy áttörje a tartós, általánosan elismert gondolkodási sablonok rendszerét, s hogy a társadalom és saját maga tapasztalatainak elemeiből új, bonyolult és hallatlanul értékes rendszert alkosson! Ez történt most Putyinékkal! Azt nehéz volna ráverni, hogy nem volt tudatos...
Európával szembe addig nem megy, míg pénzelve vagyunk... nem hülye itt senki. Hogy a múlt imádata nagyobb benne, mint a jelen valósága, az baj – ezt én sem nézem jó-szemmel, mert kénytelenségében férhetetlen és a következményekkel járó hatás felmérhetetlen, kiismerhetetlenség meg nem éppen a csalhatatlanság előrelátásával áldotta meg, még akkor sem, ha időnként gyorsan, méghozzá nagy emocionális lekötöttség közepette tudnia kell igen gyorsan döntenie, de látjuk a felelősséget is felvállalja (eddig legalábbis) – majd egyszer – lehet, ezért karrierjével fizet meg, vagy épp szabadságával... de ez még nagyon odébb van! A választásokon megint győznek. Az ellenzék unintelligens megoldásai sehová nem vezetnek!
Ha valaki életét arra tette fel, hogy újra egyesítse az elcsatolt területeket és a nagy Magyarországért él, az dícséretes – még akkor is - ha a jelen a lehetőséget a megvalósításnak még meg sem csillantja felénk. Itt a szív és a hit a lényeg!

„Orbán Viktort például odahaza és külföldön azzal vádolták meg, hogy szembe megy azzal, amit egy európai vezetőtől elvárnak – ő maga visszautasítja ezt az állítást, viszont neki kétharmados többsége van, írja a Reuters.
Magyarországon a múlt év elején tízezrek tiltakoztak, mert úgy ítélték meg, hogy a miniszterelnök olyan alkotmányt visz keresztül, amely veszélyezteti a fékeket és ellensúlyokat. Az ország többször ellentétbe került az EU-val is, ideértve az alaptörvényt és a médiajogszabályt, a jegybank és az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Orbán cáfolja, hogy antidemokratikus lenne. Arra hivatkozik, hogy azért reformálja meg az országot, mert meg kell oldani a szocialisták által hátrahagyott gazdasági zűrzavart és meg kell szabadulni a kommunizmus maradványaitól.”

Ellentmondásos egyéniség, a demokráciát 2010 elejétől építi le (és azóta is - egyfolytában kizárólagos hatalomra tör)! Ebben a kérdésben minden „laikus” valamilyen megdönthetetlen álláspontot foglal el, illetve az első adandó alkalommal kész megfellebbezhetetlen véleményt nyilvánítani. A neveléssel bajok vannak, ez nem kétséges... diktatúrát kiépítő szándékait is nehéz eltitkolni, de- mert a téma némiképp átfogóbb értelmezésben régóta felszította a szenvedélyeket – a politikai természetűeket – mert a társadalmi rendszerre vonatkozó nézetekben bizonyos alapvető ellentéteket érint, így sok hiba is becsúszott számításában... kiváltságosok például - vagy a szegények számában beállott változások tekintetében a kényszer (és mindig másokra – a klientúra védett) lett meghatározó motívum, emellett a képességeken kívül a jellembeli tulajdonságok: mint az energia, szorgalom, s gyakran könyöklés, hajlékony gerinc stb... milyenségét a politikai nézetek, protekció és egyéb jól ismert tényezők dönthetik csak el.
Itt tehát olyan problémával van dolgunk, amely önmagában az egzakt kutatás számára igen nehezen hozzáférhető és rendkívül nehezen dönthető el: ugyanakkor a szemben álló álláspontok és társadalmi nézetek ütközési területe. Ennek következtében, azokat az értelmiségieket, akik erről a kérdésről nyilatkoznak, gyakran – és nem mindig helytelenül – azzal gyanúsítják, hogy a sokértelmű tények interpretálásában tudatosan vagy nem tudatosan saját, rajtuk kívüli meggyőződésüknek engedelmeskednek, vizsgálataikat (véleményüket irányítva másoktól) politikai nézetek indoklására használják fel. A szerzett eredmények mondanak valamit (megközelítően), ami a színvonalra van erős hatással, a színtek vitáiban egyik szélsőséges álláspont sem lehet helyes!
Ami viszont baj és bűn, az a fasizálódás ténye! - viszonylagos állandósága: túrák, tüntetések, masírozások... értelmi és környezeti feltételeit determinálva ad a szarnak egy pofont! A virágöntözés elméletének” nevezhetnénk. Ismeretes ugyanis, hogy az elültetett magból pontosan meghatározott fajtájú növény kel ki. Ha a növény kevés fényt kap, vagy terméketlen földbe ültetik, satnya lesz és kevés termést hoz. Másként áll a helyzet, ha a növény fejlődéséhez biztosítjuk az ideális feltételeket (ugye Orbán?)! A növény alakja, virágainak és termésének formája és színe azonban már a magban determinált. A jobb vagy rosszabb ápolás csak segítheti vagy hátráltathatja egyes vonásainak fejlődését. Az emberi képesség és cselekedeteit ehhez hasonlóan lehet megítélni – játszott szerepe a virág ápolásának, öntözésének a jellegével analóg... ezért a fasizálódás magjaival csínján kellene bánni a jelen kormányzatnak és be kellene fejezni a Horthy kultusz minden mozzanatát, mert káros az egész társadalomra nézve – a történelmet nem átírni kell, a valóságában láttatni tanulságul...
Az emberek tudnak gondolkodni, beszélni, ehhez nem kell egy Orbán, aki helyettünk teszi, mert a népe csak fogyatékos marad – a lehetőség és a lehetővé-tétel adjon alapot, mely jellemzően a következő nemzedéknek átadott társadalmi tapasztalatokon alapulva lehet csak a fejlődés új hatalmas tényezője, mozgatórugója és nem lehazudva meg átfestve- érni el a „rekorderedményeket”! A visszajelentések is hamisak - eltérítik és átalakítják a célszerűséget- az irányt – ezért is fordítva ülnek a lovon „nagyjaink” (érzete így), ugyanis a szubjektív célkitűzés és az objektív célmegvalósulás között óriási az eltérés! A folyamatban: a cselekvések módosító-átalakító viszonyrendszerében, a struktúrák természetében nincs alkalmazkodás, viszont nagy az összefonódás, ilyetén csak káosznak nevezném a közvetítő-rendszerek célként tételeződött értékszerűségét!

                          Eladta magát- magának a hatalom,
                          lelt egy-kupac bonyodalom...
                          Illatfelhőin glóriázott  Király, halleluja (!)
                          hol csak zavar van- s látásán ködfátyol
                          holmi-lobogással önmagán
                          hunyorog, ki- trónon-trónol, mert emlékezetre csalóka
                          történelmét írja az új-kor szorgalma... ó-kort- ókor,
                          ahogy áldásra épp fogyasztott  a bor.
                          Eszét vette a hatalom birtoklása... méltó-méltóságában
                          mára zavar- arcátlanul
                          örök- rejti magát valósága magával- (Szőke Emil)

2014.01.18.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat