RE - FLEXI - OK

Úri muri...

“Őseink voltak a forradalmak, hagyományunk
a szabadság, a népfelség, a haladás, az emberi jogok...”

„Viktor szépen felépítette magának a Nemzeti Összeláncolás Rendszerét, amely sok-sok dézsmából és egyéb intézkedésből állt, melyek úgy kapcsolódtak egymáshoz, mint veszett kutyák a konchoz. A Nemzeti Összeláncolás Rendszerének része volt, hogy a különböző adókkal, és egyéb intézkedésekkel elűzték az országból a karvalytőkét. Mindezt pedig azért, hogy a sok “felszabaduló” munkaerőt saját gályáikon dolgoztassák. Miközben hát Középkorföldjének nem volt tengere”

Egy- más mellett elbeszélt tragédiánk – még van - áhítattal, de már keveredik a bensőséges magába-szállás hangjával. Túlon- túl is keserű az íz és maró e lét, miben a politika körmönfont rafinált formulája egy-egy úri bagázsra bízta a jelen tanulságainak megismertetését, hogy mélyenszántó gondolataival, és mai zamatú közvetlenséggel adja vissza- az emelkedettség hangján - a feudális-viszonyok kétszínű köpönyegfordítóinak mennyiségi és minőségi megállapításait...
A végső célnak formált érvényes megállapításra, mely szerint a háziállatnak pusztulnia kell – hiszen azért nevelik s a vadnak is, csak annak adnak esélyt, de a leláncolt (összeláncolt) rab marad - végkimerülésig szolgaként – levadászva sem lesz e „humánus” társaság által, mert úgyis beledöglik.
Sötét a kép? Persze, hogy a jelen eredeti frissességével hasson, s beteljesítse vezérünk legmerészebb álmát – az eredeti lényeg csorbítása nélkül – mi szerint is, az üde frissesség árt – a lánc meg leköt (az aktualitásokra vonatkozó célzásait úgysem értjük) – értelmezés-tartalmilag áthangolva a hatalomba rejlő erő s lendülete (annak dinamikája: a rontás) – nem is riad vissza a rabszolga megtörésétől, hogy létét új szakaszba vigye, immár cicomázatlan magáért-valóságában. Időnkénti dallamos üvöltéssel bírjuk most-idejét, egy zsoltáros hangzatban, amit mégis egyre feszültebben s „bűvöltebben „ hallgatunk, mert létünk és múltunk bozótjából tör föl, bár elsatnyult az életünk, de- hogy megrendítse, kitágítsa, elmélyítse öntudatunkat, sígy minden korlátot körénk rakva – elviselhetetlen-logikátlanul az érdeknek feszít, mivel épp ez lobbantja magasabbra Orbánék mohó és kiolthatatlan vágyait. Itt már mindenki ellenség! Állandó a veszedelem és örüljünk , ha megvéd bennünket túlzásainktól és tudatlanságainktól, így is... reményt és- mint mondtam is, védelmet ad- ebből merítsük az erőt! :))
És még mindig vannak, akik hiszik- ennek így kell lennie... (!)
Erkölcsi válságban a társadalom! Meghökkentően közönséges – tagjainak minden végletével és ellentmondásával – nyers, fanyar, cinikus – szenvedélyeit Istennek ajánlva lett „alkotó” - a maga módján (mégis) jókedvvel nyomorán benne a nincstelen.
Választunk! - az ellenzék tárgyal az összefogásról, miközben Orbán meg összeláncol (mindannyiunkat) - immár középkorian, nem habozva, mert egysége kettőssége (demokrataként diktatúrát épít és kény-úrt játssz) - és útszéli a gorombasága rajta, ez adja a társadalom alaphangját, hogy százfelé cikáz a szándék nehezen kihámozható eszméin ijesztően valóságos elemeivel, afféle haláltánccá lett, a képek és gondolatok meg-megszakadó testálásával egy- „balettá” magasítja szándékát, hol felejthetetlen mámorban csak a csontvázak ropogása hallik és jajjain keveredik az elpazarolt éveink határán. Megint egy sötét kép!
„Zenei” nyitánya a hangulati előkészítés... mint beavatott  (úgy is viselkedik rajtunk) – érveljünk hát mi is haláltánccal? - téma van és ténybeli bizonyíték is ezer, csak előre szeretnénk már menni egy-egy jobbító szándékkal és nem Orbán középkorvégi kultuszával, hol csellel és furfanggal kell fogadnunk a kor erős hatását!
Viszont az orbáni temperamentum esetében az érzékenység erősen elfogadásra ajánlott, rakoncátlan kedvén miként- másként szűrődik át a más szín, más hangsúlyt kap és más távlatot, mint elődeinél vagy kortársainál... a hagyomány itt friss újítássá, általános egyénivé válik, az elvontság valósággal, vaskos valósággal telítődik, a szertartásból (immár Horthy reinkarnációjaként) tréfa lesz és a retorikából paródia, ilyetén a rögtönzés, mely előgyakorlat a kész kompozícióhoz – nekünk csalódni kell mégis, mert a nagyképűség rabszolgaként láncolt! Ezért is- sok minden más mellett - nincs kedvem nevetni!
Az ellenzék máris veszített, mindent veszít, mert nincs kész „divat-diktátoruk”, nincs egy karizmatikus egyéniség csak célzások találatok nélkül... így búsongó panaszdallá degradálódott felénk a szó, mint amelyekkel épp a világtól távolodók, az élmények és a valóságnak szinte minden nyoma nélkül.

Gyurcsány játszik? - vagy komolyan akar is valamit, eddig azt mutatta... most mi történik? - elkopott?
Egy volt, igen az az egy, aki egy-életével kész formákat hozott- magyarázatot adott a valóságnak és a maga lávás, lüktető temperamentumával telítette azt, sőt- időnként feszítette pattanásig. Mára tárgyal (Ő is)!
Mit mondhatnak még egymásnak a helyzet-adta közhelyeken kívül? Velük csak rab maradhat, a konvenciók fáradt rabja... pedig volt vakmerő is, ki tudja honnan érkező és hova tartó országúti vándor (mikor a vidéket járta) – most hajlékonysággal veti alá magát a „közös” akaratnak- egy megadott témára - megkülönböztetésre üres és formás zengzeteknek?
Híveit átvágná, hol- amikor zsongásából merítkezett fájó derűt, most sajgó semmivé tanulja a fogásokat? Az mszp-től mást nem tanulhat. Rá fog döbbenni a tévedésre, de akkor már késő lesz, amit elintézni egy vállrándítással már nem lehet. A hierarchiák itt stabilak, a jövő képe itt  (bár Orbán divatjától érintetlen) csak általános célzások formájában villan fel (eddig jól eltitkolták a keserves és kézzelfogható valóságtól) – Mesterházyék Orbánékkal szalonkodnak- tangóznak- a népnek árulói ők és nem megmentőink! Mit keres ott Gyurcsány?
Őszintén, nincs ez rendjén... jellemző adatok hiányában, szinte túlságos aprólékossággal s leplezetlen kedvteléssel tárgyalnak és épp ezért, épp mindennapiságuk miatt kerülhetnek feledésbe! Az mszp már vesztett és veszít minden szövetségesük is (ha csapódik)...  a szabad kritika szelleme róluk már lekopott, a hatalomvágy és a politika torz valója viszont a felfogásbéli méltóságát nyirbálta meg.. csak saját jogaikat ismerik, a birtokvágy nem építő-szándék.

A Fidesz és Orbán nyert! Pedig eddig hittük átmeneti létét... erény nincs csak alap-nélküli előjogaik mindenre – továbbélést is csak maguknak hirdetnek! Választással igazolva lesznek, hogy helyes az út - amin járnak – hitük ceremóniákkal, gazdaságuk  és hatalmuk bankópréssel – jól őrzött helyén – egyéniesítve. Orbán „égi-hangjaival” társalog majd, stadion építésben teljesíti álmait (a kor nagy- vállalkozójaként) – újjáéleszti a kormányzóságot és kormányzatilag rendelkezik felettük, mint élet és halál ura! Mainak látszó, a mai lélek mélyeit és rejtélyeit tükröző vonásai egy középkor vonásai - ránőtt álarcában önmagát adva - mégis cinizmusával, a maga „meztelenségében” jelenít!
Átlátszó ellentmondásain a jelenlét mindig magával hordja s újra meg újra átéli az egész emberiség fejlődését (piros-pettyes ázsiaitól Kínáig- hun testvérként?!), benne a korok egymásba rétegeződve és ősidő-ösztöneivel a középkor hitében fogva, míg a nép rabszolgaként követi vallási felbuzdulásában... áhítatos bűnbánat együttes és végletes végletességében!

...a messzeség nőtt föl szemembe,
             hogy vegyem próbáit
             botladozik a vágyak elé,
hogy ugyanazt érzem-e,
mint rég-
              hogy felé
              már elpihent a fájdalom
              a bennem élő sötét-bánaton
              kínfölöslegét megköszöné,
mondhatnék imát is, de mindezért?— )szőke)

2014.01.08.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat