Medgyessyről...
„Ím, a példa, hogy ki szépen mondja a rettenetet, azzal fel is oldja...”
Szili: „tíz év után puccsot kiáltani túl merész gondolat” Medgyessytől...
mégis megtette, mert az érdek nagyúr – lehet a Fidesztől új megbízatást kap majd (jutalmul, pl. MNB felügyelőbizottságában?), hogy Gyurcsányba (több mások mellett) belerugdosott... mert az egész színdarabnak ez volt a legfőbb célja: lejáratni azt, aki előre megy!
Szili: „Medgyessy Péter lemondásakor nyilvánvalóvá tette annak okait, és bár „tíz év után puccsistákról kiáltozott”, de neki ezt ennyi idő után nem kell kommentálnia.
A politikusok pedig számoljanak el a saját lelkiismeretükkel, és „jó, ha akkor teszik, ha annak ideje van, és nem utólag bánkódnak az elmulasztott pillanatok miatt” – nyomatékosította.” Milyen igaza van.
Medgyessy a vereséget mitizálja diadallá.. az én magányának egyetemessé és szimbolikussá növesztése (s ezzel enyhítése is), a soha el nem nyert és immár többé meg nem hódítható világ alsóbb régiókba való utasítása – s az árva és fáradt szív némi öncsalással segít belenyugtatnia magát a megváltoztathatatlanba... vagy az „eszmévé finomult”-munkássága, a konkrét összetevők figyelmen-kívül- való hatásaival győzködi magát, a magány heveny kétségbeesésében? Az életút és a kor hatása, ami lehet- nem mellőzhető nála, de feledhető nálunk! Áhítozunk a tisztultabb életre Medgyessy-kém, és a dicsőt plántáljuk el a tudatba III/2-es múlttal? A nagyság, dicsőség, csúcs és magasság benne... hogy nem szédül még?
Egyszóval gyanús- mindenképp az, ahogy ámítja magát és a közönségét... megtanítva az elviselhetetlen túllépésre, valósnak eladva az embertől is elszakadó semmit – mintha még volna célja, ezért is a felvetés, hogy netán valami jutalomért áll most csatasorba? Vagy az őszintesége nem hagyná nyugodni? - nem lehet komolyan venni, mert inkább saját paródiájának hat... vagy csak a fentiek okán ismét egy álarc, ami hitelesíti a rég-voltakban mostani „sikolyát”?
Mindegy is, akusztikáját a vágy vegyíti a hatalom felé, s a gátlástalansága az erkölcs nevében, ettől még mondandója nem lett szűzi... bár tudjuk, hogy az idő lejár- túl kevés, hát „Jer, segíts meg, bölcs semmittevés!” A rossz reklám is reklám!
Íme! - egy ember, aki félretette passzivitását s odamegy, ahol ember kell a „gátra”, mert öröme született a mások bajára! - és kibuggyan belőle az őszinte vallomás: „megpuccsoltak” anno! Megfogva személye így, csak a tények hiányosak, igen a tények, érzések, kapcsolatok – egy mélyebb világ – közvetlen kifejezésre... amiként, „s széthordva megbocsátó mosolyát.”
Kemény a világ és ámít,
megrongyolódni itt díszbe öltöztet...
Formáin mozgolódik a kívánatos is,
izgulva szorong, így lett
hogy rendjéből zökkentik
és zavarát oldva zavarodik-
A valót ki tudja már? Választani kit
és hogyan, ha felettünk kellékein
eddig is - egymagán létezett itt...
ezután már az idők végezetéig?
Csupán csak jóvoltunkból létezik –(szőke)
2014. 09. 02.