RE - FLEXI - OK

Mono mega-kínja...?

Nincs semmi új a nap alatt?
Ebben a rendben – inkább rendetlenségében – nem biztos, hogy a magam Taigetosza mindig jól működik...

"Torzult erkölcsök korát éljük, amikor az az elfogadott, ha egy önmagát kereszténynek beállító párt a szegényeket sanyargatja, amikor a kormányzat csak saját embereit jutalmazza, (megosztva ezzel az országot), amikor teljesen elfogadható, hogy a kormányfő haverját nemzetközileg körözik, és amikor a hatalmon lévő párt simán elcsalhat egy választást! Más országokban, ahol a demokrácia valós és nem látszat értékrendet képvisel, egy olyan eset után, amelyben kiderül, hogy a kormányzatnak bármi köze van egy választási csaláshoz – és erről bírósági döntés is születik – már rég lemondásra kényszerült volna a miniszterelnök! Mi ettől messze állunk! A Fidesz még ezt is megússza. Pedig csalt. És kiderült. És mégis... Nálunk minek kell történnie ahhoz, hogy mondjuk egy ízig-vérig Fideszes is megcsóválja a fejét? Majd ha 2014 –ben a Fidesz székházakban osztogatják a kék színű szavazócédulákat, megmozdul valami? Vagy akkor sem? Én kétlem. Ez az ország egy morális lejtőn csúszik lefelé, fokról fokra. Ahol nagyobb hír az, hogy az ellenzék egyik szervezete műszobor ledöntésével érzékeltette a kormányfő diktatórikus politikáját, mint az a tény, hogy kiderült: a kormánypárt választási csalást követett el az egyik városban; ott már tényleg a lejtő alja felé közeledik a helyzet!"

Humorérzékem korlátait ismerve azt hiszem az ismeret (tapasztalat) adhat ellenpontot, kontrasztot - olyan hátteret - amelyben a „felszabadult” önirónia (is) ragyoghat... öregkori kicsapódása által. De sajnos nem a befogadó elmékben gyümölcsöztetem – magamnak csak magyarul írok – úgy is érzek, ha felszínre kerülnek az érdekek (akár kisebbségi mivoltában, akár nagyobban is) – a valóság feltárása- szükségessége eseteiben bennem elbírálva, ám- ha nem velem összefüggő, de érzetében a „pipától” vörösen hajt az érzet, a körülményeket az ember már nem maga választja meg – az örvénylik magából magának „izémicsodájától” végtelenkedik úgy általában, meg egyáltalán...
Nem tudom a jövőt, de érzem, ha a te idődig olyas-világ következett be, ahol és ahová a bejövők bejöhetnek, és az elmenők meg ott maradhatnak, akkor fölösleges... és ne is köss szövetséget, sem egyezséget, akkor apád és felmenőid, akkor gyermeked legyen a fontos, mert- ha hibázol, ha elhibázod, ha nincs követhető parancs vagy törvény, akkor úgy jársz, mint ki- úgy jött, hogy ment: a le is út mellé- a fel is út... vergődésre, hol vergődve süllyed a kor, az eszme – majd benne én, aki álarcot veszek, „hogy szép legyek”!
A tények-kalásza termi a „zagyva” kézfogást... haránt-velősen a tutit – ámbár így különbözőségünk, hogy egybevágunk egy értelmezhetetlen játéknak IQ-hiányától – immár rombolónak mondható mivoltában, súlyától a laposabb lélek játssz értelmezhetetlent – kétséges belbeccsel egy tragédiát, létének mindahány...
Minden igaz? Vagy minden hamis?
Szándékos a rontás?
Szobordöntéssel, ami hízelkedő volna rájuk nézve (ránk- talán mégsem) – figyelem felkeltésre: mindenki álljon a maga posztján, vagy így lesz együttes -érdemmé, hogy döntve – ugyebár?! - tekintettel a körülményekre, és- mert az ellentétekben periférikus közlésre sarkal- abszolúte furcsában öltöztetve az álságos töredék-pillanat egyéb zavaró tényezői hatásán, merthogy működik (is) a hangzavar!
És lám! - a pakliból hiányoznak az „ászok”! - erre a válasz: szemüveget váltunk és horizontot - mert a nagy leosztáskor már a király is parasztnak állt e figuráit vesztett sakktáblán?
Az Isten látja is, hogy mily' mélyen kicsukott vagyok... ha félrenyelek- megfulladok! Tanulsága fájdalomcsillapításra nem szolgált – a szétrohadásról szólt (így mindjárt más?) - jelmezromlástól a jellemrontásig, ami a maszktulajdonosokat jellemzi az unortodox kánon után már hiteltelen, hol „szikrázik" a zene és a himnusz merül el egy pokoli bohózatban. Drámai bensőt és sok-sok széttolt-élet reményeit bontva - szereplői már eltorzult-arcokban süllyedhetnek feledésbe! A sötét uralkodik... nincs az évekre- érv, minthogy van napra- nap, és benne már az elsikkasztott folyamat...
Mi ott volt Bajnaival- Kónyával és Dopmennel, az szívből fakadt? - vagy felindulásban elkövetett egymásra-találásban egy- más (tőlük szokatlan) - más tálalásban? Hamleti kérdése: valaminek a bizonyítására- ellenbizonyításra, mikor az érvek már kifogynak? „Van amikor, néha, sírni kell”!

Mit hordoz a jelen, hogyan lesz jövőm,
ha múltra szemfényvesztőn – erőlködőn
                 a hatalom, mit kibírni kell „fölös-
könnyedén” még:
hol csak azért a világ, hogy ő jól érezze magát,
minden más renegát „tirannus-üzelmeiről”...
már „saját birtokosát tartja rabszolgasorsban”, ám
ingadozik a szeszély is-
                  talán egy árnyék-lebbenéstől,
ahogy fogyatkozik e nép végképp-elég érzetéből?--(szőke)

2010.10.06.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat