Október 23.-a margójára...
(ismétlés)
És akkor vissza a történelem történéseihez... ahol ingadozunk és kishitűséggel szenvedjük a hatalom „áldásait”, immár évezredek óta, azon át mindig és ugyan úgy – ilyen emberek lennénk? Akik gerinctelenségből, ingadozásával árulja el a dolgok lényegét? Feladja szabadságát egyéni szempontok alapján, bár igen nagy a különbség a gyengeségből árulókká válók és a szándékosan, számításból árulókká válók között: politikailag nincs ilyen különbség, mert a politika milliók tényleges sorsa, és ezen a sorson nem változtat az, hogy a népet gyengeségből vagy haszonlesésből árulták-e el. És most elárulva vagyunk megint (mint mindig a történelemben) - úgy a hatalom részéről, mint az ellenzék oldaláról, mert a „szövetség” soha nem szól másról, mint a hatalomról magáról. Itt a nép csak másodlagos! 1956 mondandója és igazi lényege ebben van! /.../
Orbán stratégiája, taktikája, azok „helyessége” - politikailag forradalmi elmélete mellett adta, hogy fenntarthatta eddig hatalmát – ma már tanácsadói által mindent mellémagyarázva elvesztette a tömegek bizalmát – mégis - csak egy szerencséje van, ezek mellett az egészben, hogy az ellenzék feltételek nélkül lehetetlenült el- kísérleteik múlhatatlanul-üres- külsőség okán, frázisaikkal komédiává aljasultak. Már csak sóvároghatják a hatalmat... de jó volna, ha sem a hatalom- sem az ellenzék – nem a nép háta-mögé bújva tenné (végezné) egyre torzabb munkáját! Az ilyen „forradalmiság” állhatatlansága, meddő volta – aminek az a sajátossága, hogy gyorsan meghunyászkodásba, közönybe, képzelgésbe, sőt az egyik vagy másik divat-áramlatáért való eszement rajongásba csap át – mindez köztudomású! Igazság nincs, ami van (az nem az)- váratlan indító-okaiból kifolyólag, némileg új formákat ad eddig nem-látott köntösben és környezetben... európai politika legújabb „vívmányaként” eladva!
Read more: http://www.reflexiok.hupont.hu/26/oktober-23-margojara#ixzz4wKNqodTM
útvesztő
kísérteties
ahogy a múlt köszön rám a jelenben
félelem van
és gyűlölet kényszerít főhajtásra
lelkem gyásza – a mának mondott litániákban
emlékezet-lelt sorsa -
Útvesztőben a Menny
míg a Pokol kinyíló ajka mondott igaznak -
már szólni itt minek (?) - „Én nem fogok beszélni
vagy legfeljebb mint aki messziről jött
és füle szeme van csak
s másról se tud mint amit éppen észlel” –
2017. 10. 23.