Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
kor-ízlés
lám-csak a lét! – ahogy a függőleges határozók szabják a keretet
az időfolyammal gátat nem szab az érzet mint vakolat
az idővel lepereg...
legősibb támaszát lábazattal komponálva
rágyengül a látványra
keresztemmel az erőkifejtést mélyíti
az áthidaló szerkezet
töretlen lendületén vett
dísz-színét veszti itt az élet...
míg a törzs
oly térrendszerben szélesedik ki
miként alakját a támasz pillérként köríti
magára
a szemek látóhatára fölé egy-gerendás áthidalásra
ahogy a kor adja fel ízlését az időnek -
olyan igénnyel
mintha lenne még hajlama a kibontakozásra
ám forma-nyelve látványra bomlik így is -
mondja a magáét számtalan csodával csodálattal
a számos kíváncsiság mellett
hogy a lét mikéntjeként
miértjein a viszony
érzelmi-mozzanatra jóságos arccal
rajta elhelyezni is kész a Laookont!
Részletein telít a frontális képileg-vetített-mozdulatban
hogy a gondolat is belé-remeg
miként a kontraszt összpontosul életszerűséggel most -
A vég terét feledi immár az időn - kiszélesedik
mint dombor párna-tag-formáin
honnan ellohol a tapasztalat is -
így arányítva a kapcsolat
róka-mód
már kígyó-sziszegéssel
hogy vízszintes tagoló-elemein zárhassa le a sort -
...hogy e zárás bennem legyen együttes
és ne szétesett
a kép-formáló-szerep hangsúlyos részein hangulata
tetézzen kényszert – hogy vegyen erőt rajtam
a nézőpontok élményrendszerében
ahogy énfelém hajolna
úgy mintha „csupán rám lenne gondja”? – (szőke)
2015. 04. 10.