Visszavonulás...
Visszavonul a Fidesz kommunikációs igazgatója...
Kocsis Máté és a politika... minden csak alak és szín - , minden, aminek alakja, formája, hangja, színe van, csak egy dolog. Mi helyes benne és mi helytelen, döntéskényszerében földhözragadt... így maradt a leköszönés! Igen – az okoskodás nem több a sekélyes tudásnál. Felismerte? Lehet... s ez javára válhat még.
A legutóbbi felszólalása a tanárok kapcsán, a sok hibával tűzdelt beszéd... ha szerzője is volt- nyelvtani hibáival összekavart... kérdés itt a tudatos cselekvés, vagy egy tárgyra irányult elmereakciója volt gondolat nélkül. Egy ember, aki tudatában van mivoltának és hatalmasságában oktat- mára „báját” vesztette az oktatottak irányába, mert- amíg a tanítók, akik tudatában vannak saját kiválóságuknak hamarosan degenerálódnak, éppen általa lett volna degradált- következmény... korlátok közé zárt szabadsággal csak a haragjuk váltódhat ott ki.
Kocsis Máté elmondta, döntésében befolyásolta, hogy szeretnék bővíteni a családot: „A feleségemmel szeretnénk lassan gyermeket vállalni, és ő azt kérte tőlem, hogy ha nem muszáj, ne dolgozzak annyira sokat, mint most, mert a családi életünkre kellene koncentrálnunk. Megértem ezt az igényét.” (Mint egy vállalati- üzleti terv!)
A családbarát kormány ezt megérti, bár a beszéd sem megy, ami fontos egy kommunikációs igazgatónál – ezért talán nincs- nem lesz túl nagy veszteség távozása, a család mögé bújás is érthető, ha teljes életerőnek örvend s nem csak a vére buzog! Eddig nem pozitíven, de vehemensen mondta a magáét, s indulattal... most már indulatban a felismerés. Megjegyzem így is sok(k) másoknak is – amit vállal.
A Fidesz-többség már a ciklus közepén olyan törvényt hozott, hogy egy személy nem lehet egyszerre parlamenti képviselő és polgármester. Kocsis a helyi politikát választotta, mert mint elmondta, tett a józsefvárosiaknak egy ígéretet a kerület újjáépítéséről. „Jó irányban vagyunk, de még nem fejeztük be, és természetesen itt szeretném folytatni, ha a kerületiek felhatalmaznak”.
Esetleg nem kellett volna megvárnia a felhatalmazást, vagy ennyire biztos dolgában?
Az igazgatói poszt maga lehetett volna a mozgalmasság, a nyitottság és a kitárulkozás, míg a polgármesteri (a helyi „politizálás”) - a nyugalom, a zártság és az összehúzódás lesz, lehet (!) – viszont szellemes érvelése!
Konklúzió: nem mintha ügyetlenné vált volna a „játék” során, hanem bensőben rendült- azáltal, hogy a rajta kívülálló dolgoknak tulajdonított nagyobb jelentőséget.
Hát ennyit Mátéról, a többit beszélje meg magával a tükör előtt... legalább rájön (ha erre van indíttatása) – hogy a tökéletes beszéd szavaktól mentes, a tökéletes cselekvés a nem-cselekvés - így a lélek- békéjével harmóniában, képes azonosulni az őt körülvevő dolgokkal.
Összeomlasz? - ha rossz az idegzet...
rá a végzet – a ritka perc (magában boldogan) örök-életében
(többnek hitben magadnál) - gerincére egy nemzet,
hogy térdepelve képzeletre komorult, így törve össze-
s alkudni „ébredt”!
Rém-mesére együtt-lépnek a modern „csillagképek”...
csontváz-maradvány- országgá, hogy sürgetve rendeltetett,
ahol a most -a bennrekedtek - fújnak kintre indulás-jelet (!)
kifejezni valamit vagy érzékeltetni eseng:
„Mert nem vagyok az, ha nem vagy enyém,
te se vagy te, ha nem kellek neked”?--(szőke)
2013.10.07.