Degenerált ügyek...
A Fidesz mindent megváltoztató hatalmát megváltoztatni nem lehet... csak megdönteni lehetne, de ehhez gyáva az ellenzék- nincs vezetésre alkalmas párt. Érdemi megoldás ilyetén nem is létezik- nemes egyszerűséggel mondanám: nincs. Mint már nyilatkoztam is, engem nem érdekel a választás... bár szívből utálom a jelen hatalmát, akik kizárólag csak magukért vannak, az ország állapotát rosszul mérik fől- és már a tűrőképesség határán csak a politika csalódottjait látom... körvonalain hiába a prózai kijózanodás (sajnos csak látszat az is). Tehát a kijózanodás nagyon nehezen indul be, talán nem is akarják szívből az emberek- csak immel-ámmal... még önkívületben a nép. Jövőt remél és múltat kap- jelen Magyarországa ismét a 20-as éveké!
A hangulat megkopott- heve lobogtatott, ma olyanok, mint a bágyadtan lelankadó papírsárkányok, amelyek alól kiszaladt a szél... túl sok az esetlegesség, a fölöslegesen futott körök- fölösleges a körülírás... amit a nagy lélegzet egykor, 1989-ben még fenn lebegtetett (hittünk, meg volt bennünk a remény, elvárás és elképzelés jövőnkről) – ma szárnyaszegetten lehullt.
Amúgyis az ihletéssel bajban vagyunk, a lélegzet elakadt és a sodrás ellankadt... ezért sem juthatunk egyről a kettőre. A Fidesz egy önző érdekpárt (az mszp sem más persze) – kizárólag saját maguknak kaparnak és nem tudják már mennyi az elég! Ha erre ráébresztené őket valaki, talán visszatérhetne belénk a remény... a reménytelenség immár csak pótanyag lett – tett-szárnyalása elúszott s magyaros formáival lett vontatott! A beletörődés meg nem előrevivő, de hátráltató érzés a nagy összejátszásban, mert senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a pártok a színfalak mögött nem egyeztek már meg. Tudjuk, hogy nincs pénz, tudjuk, hogy a törvényeket mások meg nem változtathatják (csak és kizárólag a Fidesz teheti) - „csípős” lenne a fordulat, inkább hívnám egy helyben topogásnak azt, mint lendületnek.
Kétharmada lehet nem lesz a Fidesznek, de mindegy is, mert megoldják a problémát egy rendeleti kormányzással! Eldőlt már ki lehet itt gazdag és ki- az, aki szegényként tengődhet a jövőben... ezért is (sok minden más mellett, mert a szerepek leosztva) nincs összetartozás, csak összeakadtunk valahogy- itt a spontán lét magyarázza a vágyak koldusát, ahol a kétségbeesés őröl s uszít, adja a jelen gyáva remegését a pénztől, holnaptól, s émelyét- undort a napi robottól. Ahogy Szabó Lőrinc is mondaná, ha ma élne... ha az ember a hatalom szolgálatába emígy kényszerül – valahogy az ember boldog már attól is, hogy szolgálhatja a tőle is hülyébb hatalmasokat, mely leigázza, kiszipolyozza, elszemélyteleníti, elidegeníti munkájától ugyan úgy, mint önmagától és embertársaitól is!?
Érteni mégsem értem a jelent, bár benne élek... lélekben porladok el, a magam illúziótlan valóságában, mégis az önzés itt - pillanatán hazudja szépnek éveit... talán hízelkedésből?! Hiába nézünk, hiába látunk- már a gondolat is alszik, elernyedt ebben a szennyben, ahol „megcsal, megoszt” minden és „elad” a száj!
A szocialista, mint olyan- csak egy szó, tartalommal nem bír... múltját megtagadta, a jelen értelmét nem bírja – káros! Ami van – mint a Fidesznél is – a megvásárolhatóság, óriás méretű vesztegetések, mindenfajta panama! - ami milliók testén élősködő parazitává változtatta! Az ingadozás természetes, nincs lendület, fordulópontja elakadt, az aktivitásuk a békasegge alatt... nincs kiút most. A történelemhamisítás sehová nem vezet- csakis egyirányú útja: a szakadék (amúgy is a szélén állunk már)!
Gyurcsány után szabadon – kijelenthetem, hogy nagy a baj... és még mindig az összefogással. Én lemondtam már róla, sőt minden másról is, kocsonya-embereket nem segítek a hatalomba... ezért nem is választok- és nem igazolom a választással Orbán eddigi munkáját, föleg nem demokratikus eszközökkel diktatúráját!
Feri! - tedd magad túl rajta! Mesterházy nem akarja Orbánékat váltani (illetve ebéli dolgát a véletlenre bízta) – bejutni szeretnének a parlamentben, ezért is a megegyezés már megtörtént a jelen hatalmával, minden más itt csak színház (természetesen a saját sarukat is, mégis rád kenik!). Véletlen-e, hogy a Fidesz Mesterházyt dicséri, mármint- hogy rendbe szedte pártját (?) - így vagyunk mi itt átverve a palánkon, arra a mindig jelenlévő és mindig messzire ható valamire, ami bizonytalanságra utal ugyan, de a bizonytalanság, mégis a sorsnak az a szürke, minden hangos szót kerülő egybefonása. Ne bántsa egymást az ellenzék (!?) - mondják... ha ilyen önző és hülye az összeállásban, akkor csak bántást érdemelnek!
Nos- a DK ne erőltesse az összefogást (hacsak a színjátékban nem kérnek valami szerepet), már büszkeségből sem tenném az mszp-vel (!) - lejárattak, kitúrtak és hátbadöftek - és utána is csak lejáratni fognak Feri (pártoddal együtt is), bármi hiba kiderül ezek után, a DK-ra lesz kenve...
Tisztelje meg annyira a választóit, hogy nem erőlteti a tárgyalást tovább (persze, ha bajt akar magának, akkor tegye- tegyed Feri lelked rajta- csak veszíteni fogsz velük)!
Innét csak egy mozdulat kellene... fölállni, elindulni, fáradtan is, azok felé, akikkel szót válthat (és nem elhajtják a búsba) – csöndes, jó, egyszerű szavakkal, ha másért nem -a találkozások öröméért!
A hatalom szemtükrében rétegződött szürkeség
erősen eres erőlködéssel fénytelen
„bölcsesség”!
Izgága formán nyakát is behúzza
s a hagyaték
gyökerében erein száladzik rá az önsajnálat-
és afféle szutykos egyebek közén
beléjük burkolózva
a fekete mélység,
az aki... mert valaki - egy emberfia -
egy szerzet, kit fölébem a sors teremtett,
jelenén...
a hatalomban -
igaz még lábujjhegyen sompolyog...
sunyít a lelkem – a felesküdött gyökér
gyökértelen beszél...
Erről többet nem is beszélek én,
mert másfelé hív az út...
tovább gondolva –
mint holmi seprűnyél-lovagja,
ki- a repülést nem próbálta még,
de boszorkányos-gyorsasággal
herdálja el ép eszét!--(szőke)
2013.11.29.