RE - FLEXI - OK

Húsvét...

Emberi sorsunk- voltunk teljességét kellene őriznünk... testem mégis törötten, lelkem nehezétől (mint ki titkos útnak indul) – de sorsom elől megszökve mégsem tudok, viselem mai fájdalmát (mely régről meg-megújúl), s közben mégis barátian lágyan (egy-érzésben), a széttéphetetlen összetartozástól... de a „hang” (nekem) most sem- mégsem súgja: „itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian...”!

Valami meglepetéssel vettem,
a szögre akasztott prózai-lét mellől,
hogy vagyok még- cserbenfeledt pillanat.
Se ilyen- se olyan, rég értéktelen...
Anyag az új dolgok megtudása felől,
más dolog az időben- s a pillanat-
veszélyében,
        mint ellen -
Töméntelen ok szakaszt, nekibuzdulásra.
Térben, ellenszenves gőggel,
csomópontjain szeszpártolásra,
izgalmas érdek-élveboncolásban
kipárolva erőben – szemérem-részre -
        rémületben ihletében
megilletődve, mint ki érdeklődőket keres...
Többit már felesleges tudni,
lét értelme mélybe, álattá lett szerepre hí,
        így emlékeztet,
az ámulva ocsudó természet,
és szavakban – „a régit rendre vissza”
        a vég- rendeletre.
Földet és Istent most kell megszeretnetek (?) –- (szőke)

2014. Április 19.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat