– akkor mire jó ez a reménytelen „mámor”, mivel kezelitek az ügyeket?
A politika játéklehetőségét célzatosan tárja elénk... a múltból csengő hang rejtelmességével. Ami nekünk egy „siratónak” hat a múlt szomorúság-tényei miatt... ám közben ellenállhatatlan inger kényszerít bennünket, hogy másként is figyeljünk a körülményekre – hogy a mindig-más-beszédek más fonalán vonjunk különbséget- szemünk, fülünk álmélkodására!
Kicsit hazudunk az együttműködésről mint most az ellenzék, kicsit felmagasztaljuk magunkat a sajtószabadsággal mint most a hatalom. Sok-mást fel sem említek (programok- amelyek ilyetén kivitelezhetetlenek lennének, pénz hiánya, az MNB Fidesz vezénylete továbbra is Matolcsyval, az EU-s pénzek nagy részének lehívása és elköltése ellenőrizetlenül stb.) - lehetne sorolni a hogyant és a miérteket, teljesen feleslegesen, mert – mint látjuk minden irány a Fidesz hatalmát erősíti, véges és végtelen arányaiban betekinthető terét (szűkítve), és általuk- felénk, még sokáig kesergésre ébren tartva minden érzést. Nem értem az ellenzéket... de már a népet sem – változtatni akarunk? - demokratikus eszközzel igazolva a diktatúrát? És utána? Imádkozunk és dolgozunk...
ÉLTETJÜK A MUNKA TÁRSADALMÁT (MERT A KÁRTYÁK LEOSZTVA, CSAK SZÍNJÁTÉKRA ELŐADVA) – ÍGY ÉLTETVE ZSUGORODIK RÁNK, ÉRZÉKELHETŐ VILÁGUNK (!?)
Kemény a világ és ámít,
megrongyolódni itt díszbe öltöztet...
Formáin mozgolódik a kívánatos is,
izgulva szorong, így lett
hogy rendjéből zökkentik
és zavarát oldva zavarodik-
A valót ki tudja már? Választani kit
és hogyan, ha felettünk kellékein
eddig is - egymaga létezett itt mind
...ezután már így az idők végezetéig? – (szőke)
2017. 10. 20.