„Ady "kompországát" jelenleg azok kormányozzák, akiknek politikai ideálja Oroszország, Törökország vagy Szingapúr. De lehet-e tartósan a Nyugathoz ezer szállal kötődő társadalom ellenében kormányozni? Meghonosítható-e az ázsiai típusú barbárság egy nagy múltú nemzetben, amelynek legjobbjai egyszerre voltak magyarok és európaiak? Rákosi megpróbálta, tragédia lett a vége. Ma nem állomásoznak idegen csapatok hazánkban, de a lakosság döntő többsége által elutasított paksi atomerőmű-bővítés tartósan Moszkvához láncolhat bennünket.”
Anomáliám...
Ahogy az ördögkereket forgatja az őszi szél
úgy egyesek köpönyegét
már a saját-akarat igazgatja
ám jellem-hiány okán a mozdulat
ma árnyaként- mint motolla
koptatja szitának
ahogy rángatja én-idejét épp az igyekvő érzék -
Úgy jobb-kedvén mászik ki a tegnap
hol görcsre fogott a kéz?
...betartva sora -
„s mi botcsinálta hősök” egyre tűrjük
földhöz lapulva?
Már szeszélyre is a bamba ösztön hűl?
Vagy ösztönén ég a készség?
...helyet nem mutat a lét-
de irány-útja telt-űr
amiként az mára-
csalva egy- részeként?
Így csak a helyzet szélmalomharca függ
kérdőn az arcra
miért a mozdulat
ha könnyült
s miért
a rejtelmek rózsaszínszemüvegén át kap
indulatra épp?
mára mozdulat-fokán az alap
megforgatva fesztelenül
rejtvényként lett anarchiám-
könnyedén
s egyáltalán
egy- mozdulata
tükör nélkül is egykedvűn hitt
anomáliám
...miért mégis kívül játssz
Anteuszt gondolata-
csak mert felképedt sokszínű változatra?
Sokféleképp szétesésre-égve így...
a teljesség kedvéért -
éghet csak saját-képre akár a buta fölény is? – (szőke)
2015 02. 27.